A Kék Hold völgye (film)

A Kék Hold völgye (Lost Horizon)
1937-es amerikai film
Rendező	Frank Capra
Producer	Frank Capra
Alapmű	James Hilton: Lost Horizon (magyarul: A Kék Hold völgye)
Műfaj	fantasyfilm filmdráma sci-fi film irodalmi adaptáció
Forgatókönyvíró	Robert Riskin
Főszerepben	Ronald Colman Jane Wyatt Sam Jaffe John Howard
Zene	Dimitri Tiomkin
Operatőr	Joseph Walker Elmer Dyer
Vágó	Gene Havlick Gene Milford
Díszlettervező	Stephen Goosson
Gyártás
Gyártó	Columbia Pictures
Ország	USA
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	Kalifornia
Játékidő	132 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Columbia Pictures Netflix
Bemutató	1937 . március 2. 1941. május 2.
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz A Kék Hold völgye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Kék Hold völgye (eredeti cím: Lost Horizon) 1937-ben bemutatott fekete–fehér amerikai fantasztikus filmdráma Frank Capra rendezésében. Forgatókönyvét James Hilton Lost Horizon című regénye alapján Robert Riskin írta. Magyarországon 1941. május 2-án mutatták be.

Cselekménye

Kínában 1935-ben kitör a polgárháború. Anglia frissen kinevezett külügyminisztere, Robert Conway író és diplomata hazautazása előtt segíti a nyugati állampolgárok kimenekítését. Öccsével, George-dzsal és néhány útitárssal repülőgépen utolsónak hagyja el a forrongó várost. Csak hajnalban veszik észre, hogy a repülőt a kijelölt pilóta helyett egy kínai vezeti, aki ismeretlen táj felé viszi őket. Végül kifogy az üzemanyag, és gépük a Himalája lakatlan vidékén ér földet, megölve az emberrablót.

Egy kínai karaván jön segítségükre. Vezetőjük, a szűkszavú Chang csodálatos völgyben álló nagy kolostorhoz vezeti őket. Shangri-La, vagyis a Kék Hold völgyének ura a 200 éves Nagy Láma. Ebben a külvilágtól elzárt völgyben az emberek harmonikusan élnek és sokáig fiatalok maradnak. Kiderül, hogy a gép utasai nem véletlenül kerültek ide: jól ismerik Conway irodalmi munkáit, és a Nagy Láma őt szemelte ki utódjául, hogy majd őrizze meg a hagyományokat és a lélek gazdagságát, amíg a külvilágban véget ér a vihar.

Az újonnan érkezettek hamar megszeretik Shangri-Lá-t, köztük a paleontológus Alexander Lovett, a szélhámos Henry Barnard és a gyógyíthatatlan Gloria Stone, aki csodálatos módon itt meggyógyul. Robert Conway beleszeret a gyönyörű Sondrába, és már nem is vágyik innen máshová. Öccse, George azonban elhatározza, hogy új szerelmével, Mariával együtt távozik, mert nyomasztja a titokzatosság. Éppen azon a napon indul, amikor a Nagy Láma ráhagyja Conway-ra Shangri-La örökségét és meghal. Robert Conway egyedül nem engedheti el a veszélyes útra öccsét, ezért vele megy. Útközben a fiatal lány elveszíti szépségét, hirtelen megöregszik és a hegyek között meghal. George is áldozata lesz saját vakmerő elhatározásának. Bátyja, Robert Conway szerencsésen megérkezik a civilizált világba, de nem tudja elfelejteni Shangri-Lá-t. Makacs kitartással visszatér a Kék Hold völgyébe, ahol béke és boldogság honol.

Georges Sadoul francia filmtörténész könyvében nem valami kedvezően nyilatkozott Frank Caprának erről az alkotásáról. A Becsületből elégtelen című filmjét nagyra tartotta, bár abban is bírálta, hogy „a két alkotó túlságos engedményeket tett moralizáló hajlamának, s ugyanez a vonás teszi A kék hold völgye, James Hilton regényének e filmváltozatát unalmas és nevetséges allegóriává.”

Szereplők

• Ronald Colman – Robert Conway
• Jane Wyatt – Sondra Bizet
• H.B. Warner – Chang
• Sam Jaffe – Nagy Láma
• John Howard – George Conway
• Edward Everett Horton – Alexander P. Lovett
• Thom – Mitchell – Henry Barnard
• Margo – Maria
• Isabel Jewell – Gloria Stone
• David Clyde – Club Steward
• David Torrence – miniszterelnök
• Hugh Buckler
• Val Duran
• Milton Owen
• Richard Loo
• Willie Fung
• Victor Wong

Források

• A Kék Hold völgye a PORT.hu-n (magyarul)
• A Kék Hold völgye az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A Kék Hold völgye a Rotten Tomatoeson (angolul)
• A Kék Hold völgye a Box Office Mojón (angolul)
• (1941. május 3.) A Kék Hold völgye (PDF). Magyar Film 3. évf. (18. szám), 9. o. (Hozzáférés: 2013. május 25.)  
• Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 286. o. (1959)