A világ eredete

A világ eredete (L'Origine du monde)

Művész	Gustave Courbet (1866)
Típus	olaj, vászon
Műfaj	akt allegória figure painting
Mozgalom	realizmus
Magasság	46 cm, 18 in
Szélesség	55 cm, 22 in
Múzeum	Musée d’Orsay
Gyűjtemény	Musée d’Orsay
Település	Párizs
Katalógusszám	521 (Tout l'œuvre peint de Courbet) 530 (La Vie et L’œuvre de Gustave Courbet)
Anyag	olajfesték vászon
A Wikimédia Commons tartalmaz A világ eredete témájú médiaállományokat.

A világ eredete (L'Origine du monde) Gustave Courbet francia festőművész alkotása.

Története

Courbet-t a festmény elkészítésére Khalil Bey oszmán diplomata, az Oszmán Birodalom athéni és szentpétervári nagykövete kérhette fel, amikor Párizsba költözött. Beyt Charles-Augustin Sainte-Beuve mutatta be Courbet-nak. Bey saját erotikus gyűjteményébe szeretett volna egy újabb alkotást. A gyűjteményében megtalálható volt Ingres Török fürdő (1862) című festménye és Courbet egy másik alkotása, Az álom (1866) is, melynek egyik nőalakját egyik kedvenc modelljéről Joanna Hiffernanról mintázta. A hölgy Courbet jóbarátjának, James McNeill Whistlernek volt a szeretője. Courbet Jo, La belle Irlandaise (1866) című festményéhez szintén Hiffernan állt modellt. Nagy valószínűséggel A világ eredetének megfestéséhez is őt kérhette fel Courbet. Ezt a feltételezést erősíti az a tény, hogy Courbet és Whistler viszonya a festmény elkészülte után nem sokkal megromlott.

Más feltételezés szerint a modell Constance Adolphine Quéniaux (1832. július 9. - 1908. április 7.) a párizsi Operabalett táncosa és kurtizánja volt. 1859-ben Quéniaux térdsérülést szenvedett, ami miatt nem tudott balettozni, és 34 éves korára hivatalosan is visszavonult az Operától, és elnyerte Khalil Bey kegyeit.

Miután Khalil Bey szerencsejátékon elvesztette vagyonát, A világ eredete több magángyűjtő tulajdonában is megfordult. 1868-ban Antoine de la Narde régiségkereskedő vásárolta meg. 1889-ben egy régiségboltban egy tájkép mögé rejtve talált rá Edmond de Goncourt. A festményt a Bernheim-Jeune galériától 1910-ben Hatvany Ferenc báró vette meg, majd Budapestre szállította. Az erotikus alkotást Hatvany saját fürdőszobájában függesztette ki. A második világháború idején a bombázásoktól tartva a báró banki letétbe helyeztette. A világháború vége felé a szovjet csapatok foglalták le Hatvany gyűjteményét és több más műalkotás mellett Courbet festményét is magukkal vitték. 1947-ben Hatvany emigrálásakor a szovjetek megengedték, hogy egy műtárgyat magával vigyen: Hatvany A világ eredetét választotta. 1955-ben egy aukción 1,5 millió frankért Jaques Lacan pszichiáter és felesége vásárolta meg. A festményt guitrancourt-i házukban állították ki. Lacan 1981-ben bekövetkezett halála után a francia állam megegyezett az örökösökkel és a festmény 1995-ben a párizsi Musée d’Orsay gyűjteményébe került, ahol ma is látható.

2013-ban Paris Match magazin számolt be Jean-Jacques Fernier Courbet-szakértő felfedezéséről: Fernier szerint megtalálhatták a Világ eredetének felső részletét, melyet leválasztottak az eredeti műről. A festmény egy női arcot és vállat ábrázol. A Centre d'Analyses et de Recherche en Art et Archéologie kutatói a festmények részleteinek segítségével össze tudták “illeszteni” a két művet, úgy, hogy képet kapjunk arról, milyen is lehetett a teljes festmény. A Musée d'Orsay álláspontja szerint azonban Courbet festménye nem egy nagyobb mű része.

Megjelenése a kultúrában

Marcel Duchamp Étant donnés (1946–66) című alkotása egy lábait széttáró nőalakot ábrázol. Orlan 1989-ben készítette L'origine de la guerre című alkotását; a cibakróm fényképfelvételen egy férfi látható széttárt lábakkal, ágaskodó pénisszel. Jack Daws 2002-ben Origins of the World című projektje keretében női nemi szervekről készült fényképfelvételeket gyűjtött egybe. Tanja Ostojić 2015-ben egy az Európai Uniót kifigurázó poszterhez használta fel A világ eredetét, melyen egy széttárt lábú nő látható, aki az EU zászlaját mintázó bugyit visel. A Facebook közösségi oldal több esetben sem engedélyezte Courbet festményének közzétételét: 2011 februárjában Frode Steinicke profilképét a Facebookon Courbet festményére változtatta. Az oldal először letiltotta Steinecke fiókját, majd később engedélyezték a festmény megjelenését. Egy francia tanár beperelte a Facebookot, mert megsértette a szólás és véleményszabadságát azzal, hogy felfüggesztették a fiókját a festmény közzététele miatt.

Források

Dunai Andrea (2008). „Az eltűnt képek nyomában – Báró Hatvany Ferenc széthullott gyűjteménye”. Artmagazin VI (5), 43-46 o. o. [2016. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
Benoit Noël; Jean Hournon. "Gustave Courbet – L'Origine du Monde, 1866", Parisiana – La capitale des peintres au XIXème siècle (francia nyelven). Les Presses Franciliennes, 37. o.. ISBN 9782952721400
Jacky Colliss Harvey. RED: A History of the Redhead (angol nyelven). New York: Black Dog & Leventhal, 119–120. o. (2015). ISBN 978-1-57912-996-5
Devorah Lauter (2013. február 10.). „Has the head of The Origin of the World been found?” (angol nyelven). The Daily Telegraph. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
Henry Samuel (2013. február 7.). „Amateur art buff finds £35 million head of Courbet masterpiece” (angol nyelven). The Daily Telegraph. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
Philippe Petit: L'Origine du monde: Le secret de la femme cachée (french nyelven). Paris Match, 2013. február 7. [2013. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
ORLAN: L’origine de la Guerre - Orsay: Masculin / Masculin (angol nyelven). l'Oeil de la Photographie. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
Emily Greenberg: Facebook, Censorship and Art (angol nyelven). Cornell Daily Sun, 2011. március 8. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
A híres vaginát is cenzúrázta a Facebook. Origo.hu, 2015. március 16. (Hozzáférés: 2016. március 25.)