Alsószernye
| Alsószernye (Dolné Srnie) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Vágújhelyi |
| Rang | község |
| Polgármester | Miroslav Skovajsa |
| Irányítószám | 916 41 |
| Körzethívószám | 032 |
| Forgalmi rendszám | NM |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 992 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 110 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Terület | 8,79 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 47′ 54″, k. h. 17° 49′ 17″48.798333333333, 17.82138888888948.798333°N 17.821389°EKoordináták: é. sz. 48° 47′ 54″, k. h. 17° 49′ 17″48.798333333333, 17.82138888888948.798333°N 17.821389°E | |
| Alsószernye weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsószernye témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Alsószernye (szlovákul Dolné Srnie, korábban Beckovské Srnie) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágújhelyi járásban.
Fekvése
Vágújhelytől 4 km-re északra fekszik.
Története
A község területén már az újkőkorszakban emberi település állt, a vonaldíszes kerámiák népének leletei kerültek itt elő.
A falut 1477-ben „Zerne” alakban említik először, a beckói váruradalom része volt. 1598-ban 64 ház állt a településen. 1720-ban 2 malma és 61 adózó háztartása volt, közülük 56 zsellér. 1784-ben 99 házában 135 családban 625 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZRNYE. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura B. Révay Uraság, ez fekszik Lieszko Moraviczához nem meszsze, mellynek filiája; lakosaik katolikusok, határbéli földgyeik soványak, legelőjök, réttyek, fájok van.”[2]
1828-ban 93 háza volt 878 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, faárukészítéssel, szövéssel fogllalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Szrnye, tót falu, Trencsén vmegyében, Morva-Lieszko mellett: 165 kath., 621 evang., 54 zsidó lak. F. u. a beczkói urad. Ut. p. Trencsén.”[3]
A trianoni békéig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.
A háború után lakói főként a környék nagybirtokain dolgoztak.
Népessége
1910-ben 1149, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 863 lakosából 847 szlovák volt.
2011-ben 965 lakosából 947 szlovák volt.
Neves személyek
- Itt született 1816-ban Kubicza Pál belső titkos tanácsos, Trencsén vármegye főispánja, főrendiházi tag.
Nevezetességei
- Barokk harangláb a 18. század első feléből.
- Klasszicista kúria 1850-ből.
- Neoklasszicista harangláb 1890-ből.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk
- Községinfó
- Alsószernye Szlovákia térképén
- E-obce
Sablon:Vágújhelyi járás
A Vágújhelyi járás települései | ||
|---|---|---|
Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom) | ||
Alsószernye (Dolné Srnie) · Alsóvisnyó (Višňové) · Beckó (Beckov) · Bogoszló (Trenčianske Bohuslavice) · Borsós (Hrachovište) · Bosác (Bošáca) · Botfalu (Bzince pod Javorinou) · Brunóc (Brunovce) · Császtó (Častkovce) · Csejte (Čachtice) · Felsőleszéte (Podolie) · Felsőszerdahely (Horná Streda) · Gallyas (Haluzice) · Kalános (Kalnica) · Kismodró (Modrovka) · Kocsóc (Kočovce) · Lobonya (Lubina) · Morvamogyoród (Moravské Lieskové) · Nagymodró (Modrová) · Nemesváralja (Zemianske Podhradie) · Ocskó (Očkov) · Ótura (Stará Turá) · Patvaróc (Potvorice) · Pobedény (Pobedim) · Szentmiklósvölgye (Stará Lehota) · Temetvény (Hrádok) · Újbosác (Nová Bošáca) · Újszabadi (Nová Lehota) · Vághorka (Hôrka nad Váhom) · Vágluka (Lúka) · Vágmosóc (Považany) · Vágújfalu (Nová Ves nad Váhom) · Vagyóc (Vaďovce) |  | |
