Bakonyicum flóravidék
 | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||
| Florisztikai besorolás | |||||||||
| |||||||||
| Tudományos név | |||||||||
| Bakonyicum | |||||||||
| Flórajárások | |||||||||
A Bakonyicum a Pannonicum flóratartomány egyik flóravidéke. Területe gyakorlatilag megegyezik a Dunántúli-középhegységével – a Dunakanyartól, pontosabban a közép-dunai flóraválasztótól a Keszthelyi-fennsíkig nyúlik, és ezzel két részre osztja a flóratartomány legnagyobb flóravidékét, az Eupannonicumot (Alföldek).
Az északkelet-délnyugat csapásirányú, alacsony középhegységi terület növényvilágában délnyugat felé haladva egyre nagyobb szerephez jutnak a szubmediterrán, balkáni és kelet-alpesi flóraelemek. Ez döntően a flóravidék szubmediterrán makroklímájának köszönhető (ennek markáns jele például a kettős, tavaszi-őszi csapadékmaximum).
A hegység gerince, mint flóraválasztó
A hegység gerince bár a flórajárások közepén húzódik végig, de egyúttal flóraválasztó vonal is. Több tucatnyi növényfaj él a hegységnek csak az egyik felén. Itt húzódik
- egyrészt számos, a Kisalföldön (Arrabonicum flórajárás) közönséges növény, mint például:
- szártalan kankalin (Primula vulgaris),
- erdei madárhúr (Cerastium sylvaticum),
- erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)
- babérboroszlán (Daphne laureola),
- sárga sásliliom (sárgaliliom) (Hemerocallis lilio-asphodelus),
- magyar varfű (Knautia drymeia)
- érdes mályva (Malva alcea),
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
- pirítógyökér (Tamus communis)
- erdei galaj (Galium sylvaticum)
elterjedési területének keleti (délkeleti) határa,
- másrészt több, a Mezőföldön (Colocense flórajárás) közönséges növény, mint például:
- őszi csillagvirág (Prospero elisae),
- sulyoktáska (Aethionema saxatile),
- szirtőr (Hornungia petraea)
elterjedési területének nyugati (északnyugati) határa.
Üde, erdei fajok a hegység nyugati részén:
- keserű kakukktorma (Cardamine amara),
- ritkás sás (Carex remota),
- erdei békaszem (Omphalodes scorpioides),
- négylevelű farkasszőlő (Paris quadrifolia).
Sziklai fajok a hegység keleti részén:
- nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus),
- henye boroszlán (Daphne cneorum)
- kövér daravirág (Draba lasiocarpa)
- magyar gurgolya (Seseli leucospermum)
E jelentős különbség okai:
- itt húzódik az Alföld és a Dunántúl klimatikus határa;
- a lejtők ellentéte iránya;
- az eltérő kőzettani felépítés (az északnyugati oldalon főleg mészkövek és vulkáni kőzetek ráhordott homokkal, a délkeletin sok dolomit ráhordott lösszel).
A fenti tényezők együttes hatására eltérő a két oldal zonális vegetációja: északnyugaton gyertyános-tölgyes és bükkös, délkeleten felnyíló mészkedvelő tölgyes. Az átmeneti zóna a Gerecsében, a Vértesben és a Bakonyban a legkeskenyebb.
Földtani felépítése
A hegyvonulatot alapvetően változatos korú üledékes kőzetek (mészkő, dolomit, homokkő) építik fel; ezekre a vonulat nyugati részén foltokban fiatal bazaltkúpok települnek. A Velencei-hegységben paleozoós gránit és pala bukkan a felszínre az eocén korú andezit alól, északkeleten, a Visegrádi-hegység miocén korú andezitből áll. A nehezen erdősülő dolomitszirtek szélsőséges mikroklímájú termőhelyein számos reliktum faj, illetve -társulás maradt fenn.
Növénytársulásai
Növényzete kettős jellegű:
- A magasabb hegyeken és az északi lejtőkön kárpáti jellegű növényzet
- Az alacsonyabb hegyeken és déli lejtőkön kontinentális-pannóniai, melegkedvelő növényzet
Ehhez hasonló különbségeket mutattak ki a hegység délnyugati és északkeleti részének növényzete között.
Uralkodó növénytársulásai:
- cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) (200–400 m között zonális);
- gyertyános-tölgyesek (400–600 m között zonális);
- szubmontán bükkösök (600–800 m között zonális) – ez gyakorlatilag a Magas-Bakony. A többi bükköst extrazonális helyzetben ültették.
A déli lejtők elterjedt extrazonális társulásai:
- szubmediterrán molyhos-tölgyesek (Vicio sparsiflorae-Quercetum pubescentis) – ezek egyes területeken (Kelet-Bakony, Balaton-felvidék) zonális helyzetbe kerülnek;
- bokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és
- gyeptársulások
Az északi lejtőkön reliktum jellegű
- elegyes karszterdők (Fago-Ornetum) is nőnek.
Flórajárásai
- Visegradense flórajárás (Visegrádi-hegység és vidéke),
- Pilisense flórajárás (Pilis, Budai-hegység és Gerecse),
- Vesprimense flórajárás (Vértes, Bakony és Velencei-hegység)
- Balatonicum flórajárás (Balaton-felvidék és Keszthelyi-fennsík)
Növénykülönlegességek
- Harmadkori endemikus fajok:
- magyar gurgolya (Seseli leucospermum),
- pilisi len (dolomitlen, Linum dolomiticum),
- magyarföldi husáng (Ferula sadleriana),
- lisztes berkenye (Sorbus aria).
- Jégkori endemizmus:
- medvefül kankalin (Primula auricula ssp. hungarica).
- Harmadkori reliktum fajok:
- keleti gyertyán (Carpinus orientalis),
- keleti zergevirág (Doronicum orientale).
- Jégkori reliktumok:
- lila csenkesz (Festuca amethystina),
- ősz bogáncs (Carduus glaucus)
- győzedelmes hagyma (havasi hagyma, Allium victorialis)
- Szubmediterrán fajok:
- cserszömörce (Cotinus coggygria),
- virágos kőris (Fraxinus ornus),
- sárga koronafürt (Coronilla coronata),
- bokros koronafürt (Coronilla emerus),
- fanyarka (Amelancsier ovalis),
- pirítógyökér (Tamus communis),
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
- lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum),
- tarka lednek (Lathyrus venetus),
- pofók árvacsalán (Lamium orvala),
- dudamag (Danaa procumbens).
Források
- 3. A Dunántúli-középhegység flóravidéke (Bakonyicum) Archiválva 2008. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Növényföldrajz
- Barina Zoltán: A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői
