Budai nyúlfarkfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Sesleria sadleriana Janka | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Budai nyúlfarkfű témájú kategóriát. |
A budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) a perjeformák (Pooideae) nyúlfarkfű (Sesleria) nemzetségének egyik, a Kárpát-medence középső részén endemikus faja. Nevét Sadler József botanikusról kapta.
Származása, élőhelye
Jégkorszaki reliktum növény. Valamennyi termőhelye:
- Pilis,
- Budai-hegység,
- Naszály
a Dunakanyarban van. Jelentős állományát védik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen.
Megjelenése, felépítése
20–40 cm magas növény. Tőlevelei aránylag merevek, kb 3 mm szélesek, világos középérrel és szegéllyel. A buga 2–3 cm hosszú, eleinte fénylő sötét acélkék színű. A toklász kb 4 mm hosszú, csúcsának középső szálkája legfeljebb ennek a harmada.
Az erdélyi nyúlfarkfű, valamint a magyar nyúlfarkfűtől leginkább a toklász csúcsának rövidebb szálkája alapján különböztethető meg. A tarka nyúlfarkfűtől pedig merevebb levelei és hosszabb acélkék bugája alapján különbözik.
Életmódja, élőhelye
Mészkedvelő; jellemzően a dolomit sziklagyepek növénye. Alkalmazkodott a melegebb éghajlathoz, de így is jellemezően az északra néző mészkő-, illetve dolomitlejtőkön él. A budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae) növénytársulás társulásképző, névadó faja. Alárendelt jelentőségű a zárt dolomitsziklagyepekben (Festuco pallenti – Brometum pannonici).
Márciustól májusig virágzik.
Források
- Halász Antal: Budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana)
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 10.
- Budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae) az Apáthy-sziklán[halott link]
- Terra Alapítvány: Zárt dolomit-sziklagyep
- Magyarország védett növényei (Szerk: Farkas Sándor) Mezőgazda Kiadó ISBN 963-9239-13-5, 1999.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
