Erdei pacsirta
Erdei pacsirta | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Lullula arborea (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Alauda arborea | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Az erdei pacsirta elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves költözési útvonal telelőhely | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei pacsirta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pacsirta témájú médiaállományokat és Erdei pacsirta témájú kategóriát. |
Az erdei pacsirta (Lullula arborea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja.
Előfordulása
Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában él. Homokpuszták, fákkal tarkított dombok lakója.
Alfajok
- L. a. arborea (Linnaeus, 1758) – költési területe észak-Spanyolország, Franciaország, dél-Anglia területeitől észak-Olaszországon és a Balkán északi részein keresztül nyugat-Ukrajnáig és nyugat-Oroszországig, télen délebbre költözik;
- L. a. pallida (Zarudny, 1902) – költési területe Európa déli és északnyugat-Afrika északi részétől Törökországon, a Kaukázuson és a Mediterrán keleti részétől Iránig és délnyugat-Türkmenisztánig, a keleti elterjedési területéről télen délnyugatra vándorol.
Megjelenése
Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 27–30 centiméter. Testtömege 25–35 gramm. Felső teste és szárnya fakó rozsdabarna, a farcsík inkább szürkésbarna. Feje tetején, dolmányán és vállain feketésbarna szárfoltok vannak.
Életmódja
A nyíltabb, bokrosabb erdőket szereti, de kedveli a fasorokat, mezőket határoló erdősávokat is. Innen hangoztatja jellegzetes, lefelé menő trilláját.
Nyáron főleg rovarokkal és magokkal táplálkozik.
Kora ősszel Dél-Európába és Észak-Afrikába vonul, elsősorban Franciaországba, Olaszországba, illetve a Földközi-tengeri szigetekre.
Szaporodása
Fészkét apró, saját maga kaparta mélyedésbe rakja, száraz fűszálakkal, levelekkel és lószőrrel béleli. Fészekalja 3-6 tojásból áll, költési idő 15 nap. Évente többször is költ.
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres fészkelő.
Védettsége
Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50.000 Ft.
Fosszilis leletek
- Lullula balcanica (késő pliocén, Bulgária)[1]
- Lullula slivnicensis (késő pliocén, Bulgária)[1]
- Lullula minor (késő miocén, Polgárdi, Magyarország)[2]
- Lullula parva (pliocén, Csarnóta, Magyarország)[2]
- Lullula minuscula (pliocén, Beremend, Magyarország)[2]
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 17.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja
- Brehm: Az állatok világa
- Élet az erdőben. Budapest, LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft., 2003.
Jegyzetek
- ↑ a b Boev, Z. 2012. Neogene Larks (Aves: Alaudidae (Vigors, 1825)) from Bulgaria - Acta zoologica bulgarica, 64 (3), 2012: 295-318.
- ↑ a b c Kessler, E. 2013. Neogene songbirds (Aves, Passeriformes) from Hungary – Hantkeniana, Budapest, 2013, 8: 37-149.
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap