Fekete ugróhangya

Fekete ugróhangya
Szárnyas nőstényei
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Barázdáshangya-formák(Ponerinae) Nemzetség: Barázdáshangya-rokonúak (Ponerini) Nem: Ugróhangya (Harpegnathos) Faj: Harpegnathos venator Smith, 1858
Hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete ugróhangya témájú kategóriát.

A fekete ugróhangya (Harpegnathos venator) hangyák (Formicidae) családjába sorolt barázdáshangya-formák(Ponerinae) alcsalád névadó, barázdáshangya-rokonúak (Ponerini) nemzetségében az ugróhangya (Harpegnathos) nem egyik legismertebb faja.

Dél-és Délkelet-Ázsiában él a Himalája előhegyeitől délkeleten Borneó szigetéig, északkeleten Dél-Kínáig.^[1]

A nagyobb hangyák közé tartozik; testhossza mintegy 1,5 cm. Az ivaros alakok nem sokkal nagyobbak a dolgozóknál.^[2]

Trópusi–szubtrópusi hangya; a számára optimális hőmérséklet 21–28 °C, a páratartalom 60–80 %.^[2] Kolóniái kicsik, pár tucat dolgozóval (Tartally).

Ragadozó; magányos vadász. Nemcsak a talajszinten mozog, de az ágakon is. Nevéhez méltóan néha átugrik egyik ágról a másikra. Jóformán kizárólag kisebb rovarokkal táplálkozik; az édes nedvekhez (például a mézharmathoz) hozzá sem nyúl. Dögöt sem eszik, csak azt a prédát, amit maga ejtett el (Tartally). Áldozatait fullánkjának mérgével öli meg.

Poneromorf hangya lévén némi törmelékre van szüksége ahhoz, hogy lárvái be tudjanak bábozódni.

Ha a királynő elpusztul, a dolgozók (más primitív fajokhoz hasonlóan) dominanciaharcba kezdenek, majd a domináns egyed elkezd petézni (ú.n. „gamergate” lesz belőle). Később jó eséllyel párosodik is egy, lehetőleg más bolyból származó hímmel (ilyen hiányában a terméketlen petéiből kikeltek egyikével), és innen fogva ismét képesek dolgozókat vagy akár királynőket is kinevelni.

• Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
• Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
• Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól