Friedrich Spitta

Friedrich Spitta
Született	Friedrich Adolf Wilhelm Spitta 1852. január 10.[1] Wittingen[2]
Elhunyt	1924. június 7. (72 évesen)[1][3] Göttingen[4]
Állampolgársága	német
Gyermekei	Heinrich Spitta
Szülei	Karl Johann Philipp Spitta
Foglalkozása	teológus egyetemi oktató zenetudós
Iskolái	Erlangen–nürnbergi Egyetem Luther Márton Tudományegyetem Göttingeni Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Spitta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Adolf Wilhelm Spitta (Wittingen, Hannoveri Királyság, 1852. január 10. – Göttingen, 1924. június 7.) német protestáns teológus.

Karl Johann Philipp Spitta (1801–1859) fia. Göttingenben és Erlangenben teológiát tanult, 1881-ben pap lett Oberkasselben és tanított a Bonni Egyetemen, 1887-ben a Strasbourgi Egyetemen az új-testamentom és a gyakorlati teológia rendes tanárává nevezték ki, ugyanott egyetemi prédikátor lett.

• Der Brief d. Julius Africanus an Aristides (Halle, 1887);
• Der Knabe Jesus, eine biblische Geschichte und ihre apokryphischen Entstellungen (uo. 1883);
• Luther und der evangelische Gottesdienst (uo. 1884);
• Der 2. Brief des Petrus und der Brief des Judas (Halle, 1885);
• Die Passionen nach den vier Evangelisten von H. Schütz (Lipcse, 1886);
• Die Offenbarung des Johannes (Halle, 1889);
• Die Apostelgeschichte, ihre Quellen u. deren geschichtlicher Wert (Halle, 1891);
• Sonntagspredigten (Strassburg, 1891);
• Zur Reform d. evang. Kultus (Göttingen, 1891);
• Zur Geschichte und Litteratur des urchristentums (2 köt., uo. 1892-96.).

• Bokor József (szerk.). Spitta, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Der Große Brockhaus, 15. kiadás; 17. kötet (Schra–Spu). Lipcse. 1937. 707. o. (németül)