Győry István

Nem tévesztendő össze a következővel: Nagy Győry István.

Győry István
Született	1861. július 15.[1] Debrecen
Elhunyt	1954. június 27. (92 évesen)[2] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	professzor gyógyszerész agrokémikus kertész
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1892–)
A Wikimédia Commons tartalmaz Győry István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Győry István (Debrecen, 1861. július 15. – Budapest,^[3] 1954. június 27.^[4]) magyar gyógyszerész, a kémiai tudományok kandidátusa (1953), a kertészeti technológia hazai megteremtője.

Szülei Győri Ferenc iparos és Oláh Zsuzsanna (1822-1896)^[5] voltak.^[6] Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1882-ben beíratkozott a budapesti egyetemre, s 1884 őszén Lengyel Béla egyetemi tanár vezetésével az ásványvízelemző intézet gyakornoka lett. 1884-ben gyógyszerészi diplomát szerzett. 1887–1893 között az egyetemi kémiai tanszék tanársegéde volt; a gyógyszerészgyakornoki tanfolyamok tanára volt. 1892-ben gyógyszerész doktori oklevelet szerzett. 1893–1894 között a vallás és közoktatási, valamint a földmivelési minisztérium királyi miniszterek megbizásából németországi egyetemeken és felsőbb iskolákban (Heidelberg, München, stb.) kémiai tanulmányokkal foglalkozott. 1894–1899 között a Kertészeti Tanintézet kémia tanára volt. 1895–1909 között az Intézet megbízott igazgatója volt. 1913–1920 között a Földművelésügyi Minisztérium Kertészeti Főosztályának főelőadója volt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a zöldség- és gyümölcsellátás ügyeinek vezetésével bízták meg. 1920-ban „saját kérésére” nyugdíjazták, szaktudását mellőzték.

1893-ban kidolgozott arzénmeghatározási eljárásával (Győry-módszer) a bromatometriás titrálás alapját rakta le. Megszervezte a Tanintézet Kertészeti Technológiai Tanszékét. Megszerkesztette a hordozható vízfürdős pálinkaüstjét és a háztartási aszaló berendezését. Szakirodalmi munkássága a kertészetre is kiterjedt; hosszabb ideig a Kertészet és a Gyümölcskertész című lapok szerkesztője, illetve munkatársa volt.

Sírja az alsógödi temetőben van (6-1-12).^[7]

• A nitrogénmonoxid hatása a natriumaethylátra (Budapest, 1892)
• Új térfogatos módszer a solutio arsenicalis Fowleri és a hánytató borkő vizsgálatára (Budapest, 1893)
• A Stibium sulfuratum aurantiacum mennyileges vizsgálata (1895)
• Jelentés a gyakornoki iskoláról (1895)
• Gyógyszerészgyakornoki tankönyv (Schilberszky Károllyal és Ströcker Alajossal, Budapest, 1902)
• A téli gyümölcs eltartása gyümölcskamrában (Budapest, 1904)
• Der Obst- und Gartenbau des Königreiches Ungarn (Budapest, 1904)
• Lo stato della pomicoltura e dell'orticoltura in Ungheria (Budapest, 1911)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
• http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/10/Gy%C5%91ry-Istv%C3%A1n-Dr..pdf
• Tudósnaptár
• [https://web.archive.org/web/*/http://abcd.hu/szemelyi-nevter/?id=283382&date=2021-02-28 283382&date=2021-02-28 Győry István] a Magyar Nemzeti Névtér oldalon

• Gyógyszerészet (1974. 267., 1977. 233, 1978. 111, 1981. 271.)
• Gyógysz.tört. Diárium (1975. 3. szám, 96-100.)
• Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János