Hajnik Imre

Hajnik Imre
Életrajzi adatok
Született	1840. április 5. Pest
Elhunyt	1902. augusztus 30. (62 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint	történetíró
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Szakterület	történettudomány
Jelentős munkái	Egyetemes európai jogtörténet
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnik Imre témájú médiaállományokat.

Hajnik Imre (Pest, 1840. április 5. – Budapest, 1902. augusztus 3.) jogtudós, jogtörténész, oklevélkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1871, rendes: 1880).

Életpályája

Nagyapja Hajnik Pál, pozsonyi jogakadémiai, később pesti egyetemi tanár, apja Hajnik Lipót, az Eszterházy uradalmi központi iroda igazgatója volt. A Batthyány-kormányban szerepet vállaló Hajnik Pál ügyvéd közeli rokoni kapcsolatban állt vele.

Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte meg és a bécsi skót bencéseknél fejezte be. Záróévében Elmélkedés Mátyás király választásának negyedszázados ünnepén címmel dolgozatot írt, ami névtelenül a Vasárnapi Ujság 1858. június 24-ei számában megjelent. Jogi tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte meg. Tanárai között volt Arndts, Pachmann, Haimerl (európai jogágak), Philips, Siegel (német jog és történettudomány), Staubenrauch (osztrák magánjog), Hingenau (bányajog), Stein (közgazdaságtan), akik a történeti jogi iskola szellemében tanítottak. 1860-ban családja hazatért Magyarországra, és Hajnik a jogi, történelmi tanulmányait a pesti egyetemen folytatta. Oktatói Harum Péter, Karvasy Ágoston, Konek Sándor, Pauler Tivadar, Récsi Emil, Schuszter Ferdinánd és Wenzel Gusztáv voltak.

1863. május 3-án tanárai ajánlásával elnyerte a pozsonyi egyetem tanársegédi és könyvtárnoki állását. Feladata a könyvtár rendben tartása és a beteg tanárok helyettesítése volt. Közben 1864-ben megszerezte a jogi doktorátust és publikált is. 1866 februárjában a nagyváradi egyetemen rendkívüli jogakadémiai tanárnak nevezték ki, történelmet és statisztikát tanított. Még ugyanebben az évben Kassára települt, ahol ugyanezeket a tárgyakat oktatta. 1867-ben a győri jogakadémiára nevezték mint a jogtörténet és a közjog rendes tanárát. Directorként az addig szünetelő oktatás újjászervezése is a feladata volt.

A Magyar Tudományos Akadémián 1864-ben Szalay László mutatta be a fiatal tudóst Szécsi Mária utolsó évei című történelmi értekezésével. 1871. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta. 1872-ben megpályázta a pesti egyetem jogbölcseleti és jogtörténeti tanszékeit. Nyelvismerete és addigi publikációs tevékenysége alapján, Kuncz Ignác pécsi jogakadémiai tanárt megelőzve, a tanszékeket elnyerte (latin, német, francia, angol, olasz és spanyol nyelven beszélt). 1872. július 14-én nevezték ki Pauler Tivadar előterjesztése alapján. 1880. május 20-án rendes akadémiai tagnak választották. Tagja volt az országos közoktatási tanácsnak, az államvizsgálati bizottságnak és a vallás- és tanulmányi alapok ellenőrző bizottságának is. Két alkalommal választották meg a jogi kar dékánjává, majd 1889-90-ben a rector magnificus méltóságot is megkapta, azaz az egyetem rektoraként működött. Nyugdíjazásakor megkapta a Szent István rend lovagkeresztjét, amit addig csak Arany János, Jókai Mór, Gyulai Pál és Thaly Kálmán kapott meg.

Értékelése

Illés József megemlékezésében így írt róla: „ha látjuk, mi volt a magyar jogtörténet Hajnik előtt, tudjuk megítélni azt, mi lett belőle az ő működése alatt, s mily értékű az, amit örökségül ránk hagyott”.

Mezey Barna szerint „Hajnik teremtette meg a tudományosan művelt magyar jogtörténetet. Jóny János, Décsy, Fleischacker, Cziráky Antal, Hajnik Pál, Kelemen, Markovics nem tettek egyebet, mint kronologikus sorrendben kiadták, illetve tárgyalták a magyar törvényeket. Kísérlet sincsen az okleveles alapokon nyugvó, az összefüggéseket megvilágító munkára.”.

Főbb művei

• Magyarország az Árpád-királyoktól az ösiségnek megállapitásáig és a Hübéri Európa (Pest, 1867)
• Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt (a magyar alkotmány- és jogtörténelem első kötete 1872)
• Egyetemes jogtörténet a középkor kezdetétől a francia forradalomig (Budapest, 1875. I. köt., második kiadás, 1880, ötödik kiadás, 1900). E nagy munkáját az akadémia a Marczibányi-féle jutalommal tüntette ki.
• Számos értekezése jelent meg az akad. II. osztálybeli munkálatok során. Levelező tagi székét 1873. máj. 12. foglalta el A nemesség fejenkénti megjelenésének az országgyűlésen megszűntéről szóló értekezésével; rendes tagi székét pedig; A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori perjogban című munkájával.
• A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában (1879)
• A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori magyar perjogban (Budapest, 1881)
• Az okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban (1886)
• Az örökös főispánság a m. alkotmánytörténetben (1888)
• A király biróság személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában (1892)
• A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt (Budapest, 1899)
• Az 1621-iki nagyszombati gyűlés és Pozsony meghódolása Ferdinándnak (M. Akad. Ért. uj folyam tört. osztály V. k.)
• A zsidók Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt (uo.) stb.

Források

• Mezey Barna: Hajnik Imre 1844-1902. Magyar Jogtudósok II. 170-182. o.
• Kováts Gyula: Hajnik Imre tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Budapest, 1916)
• Illés József: Hajnik Imre és a magyar jogtörténet (Budapest, 1928)
• Sarlós Márton: Az organikus és szentkorona-államelmélet a magyar jogtörténetírásban (Magy. Tud. 1960).
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 658. o.  
• Bokor József (szerk.). Hajnik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26. 

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar akadémikusok listája
• Jogtörténet

További információk

• Hajnik Imre életrajza. Országgyűlési Könyvtár – Magyar Jogi Portál
• Hajnik Imre digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban