Huszka József

Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854. november 20. – Budapest, 1934. március 31.) tanár, néprajzkutató.

Életútja

A szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd egy évet a Műegyetemen tanult. 1873–76 között ösztöndíjas tanárjelöltként tanult tovább, a budapesti Ipariskolában rajztanári képesítést szerzett.

Először Sepsiszentgyörgyön, Désen, Zentán, majd harminc évig a pesti piarista gimnáziumban, ill. a Műegyetem rajzi tanszékén tanított.

Több évtizeden át foglalkozott a magyar ornamentikával, gyűjtötte a népi formakincseket. Művészettörténeti kutatómunkája rendkívül jelentős, a Műemlékek Országos Bizottsága számára számos templom-, falkép-, oltárfölmérést készített. Közülük sokról már csak az ő pontos, művészi színvonalú, színes akvarellmásolatai alapján tudunk képet alkotni.

Kutatásait hét kötetben foglalta össze, ezek közül legjelentősebb A turáni magyar ornamentika története. 2007-ben Kiskunfélegyháza posztumusz díszpolgárává választották.

Sepsiszentgyörgyi rajztanárként akvarell-másolatokat készített a ma már nem létező erdőfülei és a maksai Szent László freskókról.^[1]

Munkái

• Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön. Sepsiszentgyörgy, 1883. Három mintával (különnyomat a székely nemzeti múzeum Értesítőjéből)
• Magyar díszítő styl. Budapest, 1885 (45 műlappal)
• Teremtsünk igazán magyar műipart. Sepsiszentgyörgy, 1890
• A székely ház. Budapest, 1895
• A magyar turáni ornamentika története. Budapest, 1930
• Tárgyi ethnográfiánk őstörténeti vonatkozásai; Debreceni Alma Mater Alapítvány, Debrecen, 2000 (Főnix téka)
• A magyar ornamentika nagykönyve. Huszka József életműve; Szkítia, Budapest, 2022

Kiállítás munkásságáról

A Néprajzi Múzeum 2005-ben, születésének 150 éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett abból a gazdag hagyatékból (közel ezer rajz és 250 fotó), amit e múzeum Huszka Józseftől őriz. Ezek nagy része az 1880-as évektől kezdve készült és örökítette meg elsősorban Erdélynek és Észak-Magyarországnak a legfontosabb műemlékeit, néprajzi tárgyait.

Nemcsak a Felvidéken és Erdélyben gyűjtött, hanem bejárta az Alföld számos települését s mindenütt a népművészet alkotásait gyűjtötte, fényképezte vagy lerajzolta. A főbb témái voltak: festett bútorok, hímzések, székelykapuk, kerámiák, a népi életből, az egyházművészet területéről pedig a Szent László-legenda falkép-ciklus a templomokban.

Jegyzetek

Források

• Félegyházi Közlöny 18 (2009), március 26, 5. o.
• Huszka József (1930): A turáni magyar ornamentika története. Budapest
• Jankovics Marcell (2006): Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. Méry Ratio Kiadó, Helikon, Budapest
• László Gyula (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest
• László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
• Huszka József, a rajzoló gyűjtő. Kiállítás a Néprajzi Múzeumban, 2005. május 14–2006. március 5. Katalógus; szerk. Fejős Zoltán; Néprajzi Múzeum, Budapest, 2006
• Jánó Mihály: Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez; Székely Nemzeti Múzeum–Pallas-Akadémia, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda, 2008

További információk

• A jubileumi kiállításról a Néprajzi Múzeumban
• Lővei Pál ismertetése a Néprajzi Múzeum Huszka-kiállításáról A Holmi c. folyóirat 2006/8. számában
• Szász András: Huszka József. Rajztanár, festőművész, művészettörténész, restaurátor, etnográfus; Móra Ferenc Közművelődési Egyesület, Kiskunfélegyháza, 2007
• Jánó Mihály: Huszka József székelyföldi falképmásolatai. Katalógus; Charta, Sfântu Gheorghe, 2008

Kapcsolódó szócikkek

• Néprajzi irodalom Erdélyben