Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang

Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang
Középen látható a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang három bejárata
Hossz	6 m
Mélység	0,7 m
Magasság	2,3 m
Függőleges kiterjedés	3 m
Tengerszint feletti magasság	240 m
Ország	Magyarország
Település	Budapest
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám	4763-26
Elhelyezkedése
Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 05″, k. h. 19° 01′ 19″47.534777777778, 19.02205555555647.534778°N 19.022056°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 05″, k. h. 19° 01′ 19″47.534777777778, 19.02205555555647.534778°N 19.022056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang.

Leírás

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy DK-i, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének felső szintjén, az É-i sziklafal DK felé néző, középső részén, kb. 20 m magasan van a már messziről látható, három, egymáshoz közeli, lőrésszerű bejárata. A közeli Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang és a közeli Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang felett jobbra nyílnak a bejáratok. A K-i bejárat 40 cm széles és 1,5 m magas. A középső bejárat 65 cm széles és 1,4 m magas. A Ny-i bejárat 55 cm széles és 55 cm magas. A bejáratok természetes jellegűek, de bányászat miatt nyíltak meg, négyszög alakúak és vízszintes tengelyirányúak.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki. Tektonikus hasadék mentén a mélyből feltörő hévizek karsztvízszint alatti oldódása miatt keletkezett. Három gömbfülke összekapcsolódásával jött létre. A gömbfülkék utalnak a barlang hidrotermális keletkezésére. Az egyszintes, vízszintes barlang jellemző szelvénytípusai a kör és az ellipszis szelvénytípus. A gömbfülkék falán majdnem azonos magasságig, karfiolszerű, borsóköves bekérgezés figyelhető meg és limonit is előfordul benne. Ezek az egykori vízszint magasságát jelzik. Más képződmény nincs benne.

Egy vetőtükör van a középső bejárat külső felén. A befoglaló kőzetből kipreparálódott fosszíliák, mohaállatok, Pecten fajok láthatók a barlangban. Vízszintes kiterjedése 6 m. Az aljzat földes, poros, taposott, részben falevelekkel borított. A barlang mennyezetén karcolások, firkálások, kormozások vannak annak ellenére, hogy nehéz megközelíteni a barlangot. Nem javasolt alulról felmászni a barlanghoz a nagyon töredezett és omladékos kőzet miatt. Felülről célszerű a bejáratokhoz ereszkedni, amelyhez legalább 25–27 m hosszú kötél kell a messze található kikötési lehetőség miatt. Könnyen, barlangjáró alapfelszerelés nélkül járható.

2004-ben volt először Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang az irodalmában 5-ös barlang (Acheron 1993), 5-ös sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 5. sz. barlang (Kárpát 1984), 5.sz. barlang (Kárpát 1984), 5. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti kőfejtő 5.sz. barlang (Gazda 2004) és Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) neveken is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 8. sziklaüreg (Bertalan 1976) és Mátyás-hegyi 8. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek is a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang névváltozatai.

Kutatástörténet

Közelben lakó, idős emberek elmondása alapján sok üreg volt a kőfejtő talpszintjén akkor, amikor működött a kőbánya. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagy barlangot pusztított el, vagy a nagy barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagy barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly és Albert Béla, a Buda környéki barlangok módszeres feldolgozásának keretében, átkutattak a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben lévő 14 kis üreget.

Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. A tanulmányban lévő, a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a Mátyás-hegy nagy kőfejtőjében található üregek földrajzi elhelyezkedése. (Ezek az üregek a helyszínrajzon a hévizes eredetű barlangokhoz vannak sorolva.) Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző nagy kőfejtőjének falában vannak hévizes eredetű üregek. Az 1961-ben megjelent, Vitéz András és Pap Miklós által szerkesztett, Budapest című könyvben szó van arról, hogy a Mátyás-hegy DK-i oldalában található kőfejtőben üregeket láthat a kiránduló, melyek a Mátyás-hegyi-barlanghoz hasonlóak, de kis méretűek.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentésben meg van említve, hogy a BEAC Barlangkutató Csoport 1962-ben kutatta a Mátyás-hegy K-i kőfejtőjét. A kőfejtő sziklafalán látszik néhány nyílás, melyek közül kettő (jelenlegi állapotuk szerint) barlangnak nevezhető. Kutatásukkal még nem foglalkozott senki. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Kb. 4 m átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szó van arról, hogy a Budapest III. kerületében elhelyezkedő Mátyás-hegy Dunára tekintő kőfejtőjében, 1963-ban találhatók régóta ismert üregmaradványok. Nagyon fel van töltődve a gömbfülkékből és hidrotermális hasadékokból álló üregrendszer. A BEAC Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportjának tagjai 1962-től végeznek feltáró munkát a kőfejtő néhány pontján. 1963-ban, kb. 200 órát dolgozva előre tudtak haladni több helyen. Úgy látták, hogy a helyzet biztató, de csak sok munkával érhetnek el eredményt. Tervezték, hogy 1964-ben folytatják a feltáró munkát a kőfejtőben. Elkezdték a hely kőzettani és ásványtani feldolgozását, a terület pontos felmérését, beszintezését és feltérképezését. Minden bizonnyal tavasszal befejezik a térképkészítő munkát.

Az 1966-ban kiadott, Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegy másik (DK-i) kőfejtőjében (nem a Mátyás-hegyi-barlang kőfejtőjében) is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté ebben a kőbányában. Az 1972. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy 1972. április 24-én (a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérésére), eltűntek megtalálása miatt, a Barlangi Mentőszolgálat tagjai átvizsgálták a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjének üregeit.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 8. sziklaüreg néven. A leírás szerint a Budapest III. kerületében lévő DK-i kőfejtőben, a Mátyáshegyi 6. sziklaüregtől ÉK-re és magasan van bejárata. Kb. 4 m hosszú, hévizes eredetű barlang. 1943-ban piszok és bűz volt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 kézirat alapján lett írva, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve végzi a Mátyás-hegyen lévő K-i kőfejtő kutatását és térképezését. A kőfejtő néhány fülkéjét a fiatal csoporttagok 1978-ban megbontották, melynek eredményeként 2–3 m-rel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, Budai-hegység útikalauz című kiadvány szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában vannak hévizes eredetű kis üregek.

Kraus Sándor 1983. február 6-án úgy látta, hogy a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér, a szálkőzetben van két üreg. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983-ban elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József 1983-ban megszerkesztették a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjének térképét, amelyen a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang elhelyezkedése és alaprajza is látszik. A barlang a térkép szerint 240 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Kárpát József ebben az évben rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látszik a Mátyás-hegyi-barlang és a DK-i kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. A szakosztály a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban 1983-ban nem kutatott és bontott, mert nem volt rá ideje.

Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Év elején, a területen, a szakosztály tagjai rendszeresen végeztek terepbejárásokat. A szakosztály kidolgozta a kőfejtő kutatási tervét. Az általuk ismert és az általuk megtalált szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent a kőfejtő 1983-ban szerkesztett topográfiai térképe.

A szakosztály három tagja (Kárpát József, Perényi Katalin és Szilágyi Zsuzsa) 1984 augusztusában felmérték a barlangot, majd a felmérés adatainak felhasználásával meg lett szerkesztve a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang alaprajz térképe, hosszmetszet térképe és keresztmetszet térképe. A térképek 1:100 méretarányban mutatják be a barlangot. Az alaprajz térképen megfigyelhető a hosszmetszet és a keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban. A térképlapon, az alaprajz térkép használatához jelölve van az É-i irány. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy DK-i, már nem művelt kőfejtőjében van sok, hévizes eredetű üregrendszer, melyek eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 m tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. Ezek (a terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan) tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang a kőfejtő homlokfalának közepén, 20 m magasan nyílik. Csak kötélen ereszkedéssel lehet megközelíteni. Három, lőrésszerű bejárata szabályos gömbfülkékből álló, 6×4 m-es terembe vezet. A jelentésbe bekerült két olyan fénykép, amelyek a kőfejtő homlokfalát mutatják be. A fényképeken be van jelölve a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang bejárata.

Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, 1984-ben rajzolt térképei és a DK-i kőfejtő 1983-ban készült topográfiai térképe. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel a Budai-hegység barlangjai között Mátyás-hegyi 8. sz. sziklaüreg néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen az említett barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy 1991-ben a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban dolgoztak, de eredmény nélkül. A kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. A barlang a szakosztály 1993. évi jelentése szerint 6 m hosszú. A jelentésbe bekerült egy olyan helyszínrajz, amelyen a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedése látszik. A helyszínrajzon jelölve van a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang helye.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül, a Pálvölgy környékén intenzív lett a kőbányászat, és emiatt tárták fel a DK-i kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét kőbányászat után tárták fel. Kb. 250 m a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangja a neve. A bánya talpszintjétől 20 m-rel magasabban nyílik a barlang, amely csak alpinista kötéltechnikával közelíthető meg. Egy gömbfülkeszerű terembe vezet három nyílása, melyek lőrés alakúak. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza, illetve a Mátyás-hegyen lévő, K-i kőfejtő barlangjainak helyszínrajza. A két helyszínrajzon jelölve van a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang helye. A tanulmány végén megfigyelhető a barlang bejáratának fényképe (a fénykép távolról készült).

A Pagony Barlangkutató Csoport 1995-ben elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amely 1:1000 méretarányban mutatja be a kőfejtőt. A térképen látszik a barlang földrajzi elhelyezkedése, valamint alaprajza. A barlang DK/5 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésébe bekerült a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amelyen a DK-i kőfejtő fosszíliáinak lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajz 1:1000 méretarányban mutatja be a kőfejtőt. A helyszínrajzon látszik a barlang elhelyezkedése és alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látszik a barlang elhelyezkedése és alaprajza.

Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében az van írva, hogy a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak az É-i falban lévő és messziről látszó bejáratai mögött található járatok zöme egy letolódási zóna mentén jött létre a bryozoás márgában, valamint mennyezetük tagolva van üstös oldásformákkal. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban, a gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 m-rel mélyebben lévő mészkő elérésére tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges. A Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang 2004. augusztus 16-án írt nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang 6 m hosszú, 3 m függőleges kiterjedésű, 2,3 m magas és 70 cm mély. Szabadon látogatható.

Irodalom

• Bertalan Károly: A Budapesti Egyetemi Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... Barlangvilág, 1943. (13. köt.) 3–4. füz. 63. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dénes György: Mentési krónika 1972. Karszt és Barlang, 1972. 1–2. félév. 57. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Fehér Katalin – Fritz Zsolt: Pagony Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1995. Kézirat. 19., 35., 54., 56. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Fehér Katalin – Fritz Zsolt: Pagony Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1996. Kézirat. 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Fejes Imre – Badinszky Péter: Jelentés a BEAC Barlangkutató Csoportjának 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 3. füz. 47. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Gazda Attila: Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang nyilvántartólap. Kézirat. 2004. augusztus 16. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Házi Zoltán: A KPVDSZ Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportjának 1978. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1978. 223. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Házi Zoltán: A KPVDSZ Vörös Meteor TE Vass Imre Csoport 1978. évi jelentése. Kézirat. 3., 8. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kakas Kristóf: Jelentés a BEAC Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportjának 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 2–3. füz. 51. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Acheron Barlangkutató Szakosztály. MKBT Beszámoló, 1983. 23., 45. old.
• Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983. évi jelentése. Kézirat. 3., 4., 6., 21., 22., 76–77. oldalak és egy térképmelléklet. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kárpát József szerk.: Acheron Barlangkutató Szakosztály. MKBT Beszámoló, 1984. 19., 20., 22., 27. old.
• Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1984. évi jelentése. Kézirat. 8., 14., 16., 19., 20., 25., 31., 32. oldalak és a 3. térképmelléklet. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kárpát József – Sághi Imre szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1991. évi kutatási jelentése. Kézirat, 1992. február. 57. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kárpát József – Lóránt Zsolt – Lovász Andrea – Márkus Viktória – Szabó Ákos – Szabó Zoltán – Szin András szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1993. évi kutatási jelentése. Kézirat. 49., 51. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 292. old.
• Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat. 2005. január 2. 247. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Láng Sándor: Budapest és környékének geomorfológiája. In: Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 165. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Leél-Őssy Sándor: A Budai-hegység barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1957. (6. évf.) 2. füz. 157., 165. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. Földtani Közlöny, 1995. (125. köt.) 3–4. sz. 365., 375., 414., 415., 432. old.
• Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsa-domb és környékének különleges barlangjai. Kézirat. 7–8., 8., 58. oldalak és az 1., 13. ábra, valamint egy fénykép. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Pagony Barlangkutató Csoport: A budai Barit-barlang természeti állapotfelmérése és leírása. Kézirat. Budapest, 2000. január 31. 11. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1966. 269. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 243., 245. oldal ISBN 963 253 300 3 (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Sásdi László szerk.: Jelentés az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998-ban végzett munkájáról. Kézirat. 1999. január. 38., 41. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Vitéz András – Pap Miklós szerk.: Budapest. Budapest, 1961. 26. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• –: Tábori tájékoztató. Budapest, 1987. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiadványa. 21., 23. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)

További irodalom

• Bertalan Károly: Kézi jegyzetek. Kézirat. (1959-től íródott.)

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás