Mezei varfű

Mezei varfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales) Család: Loncfélék (Caprifoliaceae) Nemzetség: Varfű (Knautia) Faj: K. arvensis
Tudományos név
Knautia arvensis (L.) Coult.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Mezei varfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei varfű témájú médiaállományokat és Mezei varfű témájú kategóriát.

A mezei varfű (Knautia arvensis) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe sorolt loncfélék (Caprifoliaceae) családjában a varfű (Knautia) nemzetség egyik faja. Egyéb megnevezései: kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű;^[1] Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű.^[2] Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is. A nemzetség nevét Christopher Knaut német botanikusról (1654–1716) kapta.

Elterjedése, élőhelye

Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában és a Kaukázusban honos, de sokfelé behurcolták. Löszpusztaréteken, félszáraz gyepeken, útszéleken, kaszálókon, hegyi réteken – többnyire meszes talajon – fordul elő; Magyarországon főleg a Dunántúlon található réteken.

Nem túlságosan érzékeny a talajra,^[3] de a száraz,^[4][5] meszes talajt^[6] kedveli. Napfénykedvelő.^[7] A hideg teleket igen jól tűri, akár a −25 °C-ot is elviseli.^[3]

Alfajok

• Knautia arvensis subsp. arvensis – tetraploid
• Knautia arvensis subsp. pannonica (Heuff.) O. Schwarz – diploid
• Knautia arvensis subsp. pseudolongifolia (Szabó) O. Schwarz
• Knautia arvensis subsp. serpentinicola Smejkal ined.

Jellemzők

40–120 cm magas, felálló, lágy szárú, évelő növény. A szár alsó részében serteszőrös, néha mirigyes, a felső rész kopasz vagy molyhos. A nagy méretű levelek átellenesek, szürkészöldek. Az ép, hosszú nyelű, gyakran tagolatlan alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak, visszás-tojásdadok. Az átellenes felső levelek szárnyasan hasogatottak, ép szélűek vagy fűrészesek, ritkán nyelesek. Általában kétlaki növény, de tisztán nőivarú virágokat tartalmazó példányok is előfordulnak (gynodioecia vagy günodiőcia).^[8] A hosszú, vékony kocsányú, hímnős virágok 2–4 cm átmérőjű lapított félgömbös virágzatba tömörülnek. A tölcsér alakú párta ibolyakék, 4 szirmú, alul forrt. A szélső virágok nagyobbak. A gallérszerű murvalevelek a virágzat peremén túlnyúlnak. 2-4 porzó, és egy hosszú, rovátkolt bibeszál található a virágban. Május-október között virágzik. Méhek, lepkék porozzák be.^[9][10] A magház alsó állású. Termése 5–6 mm-es, hengeres, szőrös kaszattermés, melyhez hozzákapcsolódik a tollas csésze. A magokat hangyák terjesztik.

Hatóanyagok

Triterpén-szaponinok (knautozid, szaponozid), iridoidok (dipszakán), flavonoidok, cserzőanyagok.

Felhasználása

Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja.

Hasonló fajok

• Knautia nemzetségen belül:
  • magyar varfű (Knautia drymeia)
  • erdei varfű (Knautia dipsacifolia) – levelei mélyen fűrészesek
  • Kitaibel-varfű (Knautia kitaibelii)
• galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) – levelei szálasak

Képek

• 
• 
• 
• 
  rajta közönséges ökörszemlepke
• 
• 
• 
  levelek
• 
  éretlen termés
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  tőlevél

Források

• Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  
• Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349  
• Plants for a Future database Archiválva 2009. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Kép a pollenjéről

Jegyzetek