Niczky Kristóf

Niczky Kristóf

A Magyar Királyság tárnokmestere
Hivatali idő 1783. augusztus 14. – 1786. december 21.
Előd	Csáky János
Utód	Jankovics Antal
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő 1786. december 21. – 1787. december 26.
Előd	Csáky János
Utód	Zichy Károly

Született	1725. február 11. Sümeg
Elhunyt	1787. december 26. (62 évesen) Buda
Párt	politikus a politikai pártok megjelenése előtt

Házastársa	Jankovich Katalin
Gyermekei	Niczky István
Foglalkozás	politikus királyi személynök

A Wikimédia Commons tartalmaz Niczky Kristóf témájú médiaállományokat.

Niczki gróf Niczky Kristóf, latinosan iratokban Christophorus Niczky (Sümeg, 1725. február 11.^[1] – Buda, Vár, 1787. december 26.) a Szent-István-rend lovagja, tárnokmester, országbíró, királyi személynök. II. József főtanácsadója. Niczkifalvay Gróf Niczky Kristóf Magyar Ország Birája, és ugyan azon Országban az Oskolabéli Tudományoknak fő Gyámolója és Gondviselője.

Élete

Szülei gróf Niczky György Zala vármegyei és Somogy vármegyei alispánja, királyi itélőmester és bocsári Svastics Julianna voltak.^[2] Niczky Kristóf a kőszegi jezsuita gimnáziumban, majd pozsonyi akadémián és a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. 1751-ben tanácsos a magyar udvari kamaránál. 1764-ben a kancellárián tanácsos. Az 1764-ben Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Szent István-renddel és annak kis keresztjével tüntették ki 1765-ben. Ebben az évben, 1765. november 5.-én grófi rangot is kapott.^[3] 1767-től valóságos belső titkos tanácsos. 1776-tól a győri és pécsi tankerület főigazgatója. 1778-ban életének legfontosabb mozzanata királyi biztosként a temesi bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása volt. Mária Terézia királynő 1779. április 23-án az ő javaslata alapján hasította ki a visszacsatolt részből Temes, Torontál és Krassó vármegyéket, melyeket – mint egyúttal temesi gróf – ő szervezett újra, Krassót kivéve. Az új Temes vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa Niczky Kristóf gróf lett. A királynő ráruházta egyúttal a temesi gróf ősi méltóságát is.

1782. októberétől a magyar kamara elnöke, királyi kincstartó és a közoktatásügy főfelügyelője. 1783. augusztus 14-én tárnokmesterré és a Helytartótanács elnökévé nevezték ki, 1786-ban országbíró, 1787-ben perszonális lett. Tisztségét haláláig, 1787-ig viselte. Óriási birtokai voltak Sopron, Vas, Zala, Somogy és Veszprém vármegyékben. Összesen 28 úrbéri birtoka volt Mária Terézia korában, 15912 úrbéri holdja, 690 jobbágyja és 45 zsellére. A legnagyobb úrbéri birtoka az igen nagy Somogy vármegyei berzencei földbirtok, amely 3240 úrbéri holdas volt.^[4]

Házassága és leszármazottjai

1745-ben feleségül vette pribéri Jankovich Katalint (1726-1784), Jankovich István Somogy vármegye főszolgabírája és Geréczy Erzsébet lányát.^[2]^[5] A házasságból három gyermeke született:

gróf niczki Niczky György (c. 1750-1814) kerületi táblai ülnök, verőcei főispán, titkos tanácsos. Felesége gróf németújvári Batthyány Izabella (1751-?).
gróf niczki Niczky István (c. 1750- 1778) 1777-től körösi főispán. Felesége gróf galánthai Esterházy Mária (1757-1820).
gróf niczki Niczky Anna Mária (1757-1787). Férje gróf Schmidegg László (1746-1816) kamarás, kapitány, somogyi insurgens ezredes.

Emlékezete

A II. József felvilágosult abszolutizmusát feltétlenül támogató Niczkyt a nemesi rendek az idegen önkényuralmi törekvések fő eszközének tartották, a halálakor írt gúnyversek hazaárulónak nevezik.

Itt fekszik a sérült hazának ostora,

Kitül szabadság vett örök sebet.

Itt fekszik átkozott anyának rossz fia,

Hitet szegő rossz férj, s rosszabb atya.

Kiben nem érzett a kemény szív másért,

Magának élt, magát nyaló barom.

Udvar mosolygását kereste csillagát

Megdűlt hazánknak vesztével is.

Vándor! kiben pezseg magyar vér, sírkövét

Látván, kevés koráig megállapodj,

Csak még lepökheted, s ragaszthatsz átkokat

Halmára, hol rothad hazánk döge.
[1]

Kőszegen a Jurisics téren a volt jezsuita iskola falán áll emléktáblája. A babérkoszorúval körülvett melldomborműve a tábla felső részét foglalja el. Mellén a Szent István-rend középkeresztje látható. A tábla alsó részén olvasható latin nyelvű szöveg Niczky Kristóf érdemeit és tisztségeit sorolja fel. A táblát 1780-ban, még Niczky életében állították. Így tulajdonképpen az első magyarországi emléktáblák egyikének tekinthető.

Művei

Staats-Kenntniss von Ungarn (kéziratban)
Historia politica litteraria (kéziratban)
Tractatus de pactis et transactionibus (Viennae, 1744)

Irodalom

Szentkláray Jenő: Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony - Budapest, 1886)
Dugonics András: Etelka (regény, Pozsony és Kassa, 1788)
Jókai Mór: Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)

A jozefinista elveirõl híres Ráby Mátyás, aki az elvei miatt keveredett összetűzésbe a Pest megyei hatóságokkal, renitens magatartásáért börtönbe került. Amikor a Rábyt kísérő rendőrbiztos – tiltakozva a bebörtönzés ellen – felmutatta a császár menlevelét, Niczky gróf, a helytartótanács elnöke így válaszolt: „a császár parancsoljon Bécsben, Magyarországon én parancsolok; önök pedig ha folytatnák tovább is akadékoskodásukat, könnyen abban a szerencsében részesülhetnek, hogy egy helyre kerülnek Rábyval.”

Jegyzetek

↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html
↑ ^a ^b Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 228.o.
↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 47. kötet – 323-327. oldal
↑ Fónagy Zoltán. (2013). A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár II. MTA. Budapest. 1211.o.
↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html#J