Pelikánangolna

Pelikánangolna
A hal feje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Elopomorpha Rend: Pelikánangolna-alakúak (Saccopharyngiformes) Család: Eurypharyngidae Nem: Eurypharynx Vaillant, 1882 Faj: E. pelecanoides
Tudományos név
Eurypharynx pelecanoides Vaillant, 1882
Szinonimák
Euripharynx pelecanoides Vaillant, 1882 Eurypharynx richardi Roule, 1914 Gastrostomus bairdii Gill & Ryder, 1883 Gastrostomus pacificus Bean, 1904 Leptocephalus pseudolatissimus Bertin, 1936 Macropharynx longicaudatus Brauer, 1902
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pelikánangolna témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pelikánangolna témájú médiaállományokat és Pelikánangolna témájú kategóriát.

A pelikánangolna (Eurypharynx pelecanoides) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pelikánangolna-alakúak (Saccopharyngiformes) rendjébe, ezen belül az Eurypharyngidae családjába és az Eurypharynx nemébe tartozó egyetlen faj.

A pelikánangolna mindhárom főbb óceán trópusi és mérsékelt öveiben előfordul, azonban 500-7625 méteres mélységek között; általában 1200-1400 méter mélyen található meg. A kutatók a Csendes-óceán keleti részén, főleg az Amerikai Egyesült Államokbeli Kaliforniától egészen Peruig találják meg.

Az eddig kifogott példányok közül a legnagyobb hímek elérték a 100 centiméteres hosszúságot, de az átlagos méretük 55 centiméter. Sem hátúszó- és sem farok alatti úszótüskéi nincsenek. A szája igen hatalmas; ezt az állkapocsnak egy hátrahajló nyúlványa is elősegíti. A szájának az alsó töve, gyakran a hal hasi részének közepétől vagy annál is hátrábbról kezdődik. A száját alkotó bőre is jól ki tud nyúlni. A farokúszója hátrafelé haladva, egyre vékonyabb lesz; nagy részén világítószervek találhatók, tehát képes a biolumineszcenciára. Nincsenek pikkelyei. Az oldalvonalán nem pórusok vannak, hanem kis, csoportokba tömörülő csőnyúlványok.

Mélytengeri ragadozó hal, amely főleg úszórákokkal táplálkozik, de étrendjét kiegészítheti csontos halakkal, fejlábúakkal és más gerinctelenekkel.

Ez a hal ikrák által szaporodik. Az ikrák szabadon lebegnek a vízben. Úgy az ikra, mint az ivadék része a környezetét alkotó planktonnak. Egyes kifogott példányok, mindkét nemből, valamint a nőstényekben talált ikrák vizsgálata, arra hagy következtetni, hogy ez a mélytengeri halfaj egyszer szaporodó; vagyis az első szaporodása után nemsokára elpusztul.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Az oldalvonalán található nyúlványok
• 
  Csukott és nyitott szájjal

• Eurypharynx pelecanoides Vaillant, 1882 FishBase
• Nielsen, J.G. and E. Bertelsen, 1990. Eurypharyngidae. p. 206. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1.
• Eurypharynx FishBase
• Eurypharyngidae FishBase