Queensberry hercege

Queensberry hercege
Duke of Queensberry
A hercegi címer
Ország	Skócia
Nemzetség	skót
Alapítva	1684. november 3.
Alapító	II. Károly angol király
Kihalt	nem, lásd Buccleuch hercege
Utolsó tag	William Douglas (1724 – 1810)
Feje	Richard Walter John Montagu Douglas Scott (1978–)
Főág	Queensberry hercege
Rang	herceg
A Wikimédia Commons tartalmaz Queensberry hercege témájú médiaállományokat.

A Queensberry hercege skót főrendi cím, amit 1684-ben hozott létre az uralkodó. A címet a Doulas klán Drumlanrig ágának vezetői viselték, ám örökös hiányában a cím a Buccleuch hercegekhez került, akik máig viselik. Jelenleg Richard Walter John Montagu Douglas Scott (1978–) Buccleuch 10. hercege, Queensberry 12. hercege. Ez a szócikk csak az első négy herceget mutatja be, amíg a cím el nem került a Douglasoktól.

A Douglas klán egyik ágának vezetői, a Drumlanrig Laird-ek^{[m 1]} jelentős hatalommal bírtak Skóciában a középkor során, mielőtt grófi címet nyertek volna. A történetük a XIV. században kezdődött, amikor William Douglas – James Douglas, Douglas 2. grófjának fia –, Drumlanrig első Lairdje birtokot kapott. A Douglas család Drumlanrig ága közel állt a skót uralkodókhoz, ami sok előnyt biztosított számukra, de időnként konfliktusokat is eredményezett.^[1]

A Drumlanrig vezetők befolyása a háborús időszakokban is megnyilvánult, erősítve pozíciójukat Skócia déli részén. William Douglas, Drumlanrig 6. Lairdje 1513-ban elesett az angolok ellen vívott Flodden-i csatában^{[m 2]}. A Lairdek egyre inkább beágyazódtak a nemesi hierarchiába, és szoros kapcsolatban álltak a koronával.^[1]

A Douglasok részt vettek Skócia belpolitikai harcaiban is. James Douglas, Drumlanrig 7. Lairdje 1526-ban megpróbálta kiszabadítani V. Jakab skót királyt Angus gróf fogságból. Őt Mária skót királynő melletti kiállása és hűsége okán 1578-ban John Erskine, Mar grófja, Skócia régense lovaggá ütötte. Azonban 1567-ben részt vett a királynő elűzésében, ami ismét konfliktust hozott a Douglasokra. A család kapcsolatát a skót királyi családdal VI. Jakab skót király 1617-ben Drumlanrig-i látogatása is megerősítette.^[1]

Rövid életrajzok azokról, akik a hercegi cím megszerzéséhez hozzájárultak, illetve azt viselték. Az utolsó tárgyalt személy Queensberry negyedik hercege, utána a Queensberry hercegi címet a Buccleuch hercegek viselték.

Lásd még: Buccleuch hercege

William Douglas (1582. december 1. – 1640. március 8.) 1616 körül Lincluden prépostja, 1620-tól Dumfries megye seriffje^{[m 3]}, 1623-tól Dumfries békebírója^{[m 4]}. I. Károly skót királytól 1628-ban kapta a Drumlanrig vikomtja ( 1628)^{[m 5]} címet, majd 1633-ban Queensberry grófjává^{[m 6]} emelte az uralkodó. Többször is konfliktusba keveredett a Covenanterek^{[m 7]} mozgalmával, amely ellenezte a királyi beavatkozást az egyházi ügyekbe. Halála után fia, James Douglas követte őt a címben. Ő vásárolta meg az edinburgh-i Queensberry House-t, amely a Douglas család egyik jelentős központjává vált.^[3][4][5]

James Douglas (1622. január előtt – 1671) első felesége Mary Hamilton volt, Hamilton 2. márkija lánya, akit 1630-ban vett el. Felesége halála miatt újra nősült Margaret Stewartot, John Stewart, Traquair 1. grófja lányával. A Queensberry grófi címet 1640-ben örökölte. Jamest 1642. július 5-én nevezték ki a katolikusok letartóztatásáért felelős biztosnak. I. Károlyt támogatta a polgárháborúban, és a kilsythi csata^{[m 8]} után fogságba esett, 1645-ben Carlisle városában tartották fogva. 180 000 skót márkás pénzbírságot^{[m 9]} kapott, ennek csak a kétharmadát fizette ki. 1661-ben jövedéki biztossá^{[m 10]}, 1663-ban békebíróvá^{[m 4]} nevezték ki. ^[6][4][5]

William Douglas (1637 – 1695. március 28.) alatt a család megbecsülése nagyot emelkedett, az egyik legfontosabb főrendé vált. 1661-ben jövedéki biztosként^{[m 10]} kezdte a karrier építést, majd békebíró^{[m 4]} lett. Még 1663-ban kinevezték Dumfriesshire seriffjévé^{[m 3]}. Hatalmának növekedését jelzi, hogy 1667 és 1674 között skót titkos tanácsos. 1671-ben örökli meg apja grófi címét. A skót Parlament rendkívüli űlésén (1681–1686) az intézmény egyik vezetője, emellett az Edinburgh-i vár kormányzója (1682-1686), ezzel párhozamosan Skócia főkincstárnoka^{[m 11]}.

1681. február 11-én II. Károly angol király Queensberry márkija ( 1681)^{[m 12]} címet adományozza részére. Alig három évvel később, 1684. november 3-án a király Queensberry első hercegévé^{[m 13]} ( 1684) emelte.

1685-ben az uralkodót képviselte^{[m 14]} a skót presbiteriánus egyház közgyűlésén. James Drummond, Perth 4. grófja 1687-ben hivatali visszaéléssel vádolta meg, ezért megfosztották titkos tanácsosi tisztségétől. Halála előtt ismét élvezte a királyi kegyet, 1693-ban skót parlament rendkívüli űlésének egyik vezetőjévé nevezték ki. Az edinbourgh-i Royal Mile-on álló Queensberry házban halt meg.^[5][4][7][8]

James Douglas (1672. december 18. – 1711. július 6.) apja méltó utóda volt, aki tovább erősítette a család hatalmát, ugyanakkor súlyos öröklési kérdést is meg kellett oldania.

Huszonegy évesen lett Dumfries prépostja, egy évvel később már Skócia titkos tanácsosa. A skót királyi hadsereg egyik lovassági alakulatánál, a Dundee Horse-nál szerzett alezredesi, majd a hatodik skót lovassági elit ezrednél ezredesi rangot. A katonai pályát politikaira cserélte, 1685-ben a kincstárnál dogozott, 1692-től kincstári biztos egészen 1704-ig, 1694-ben főkincstárnok^{[m 11]}. 1689 és 1702 között udvari tanácsos (Gentleman of the Bedchamber^{[m 15]}), 1696 és 1702 között az uralkodó pecsét őre (Lord Privy Seal^{[m 16]}). Az parlament egyik vezetője (1696-1711), 1702-1703-ban és 1706-ban, apjához hasonlóan az uralkodó képviselője a skót egyház éves gyűlésén^{[m 14]}, szolgálatáért elnyeri a Térdszalagrendet.

E feladtok ellátás közben, 1695-ben örökölte meg a Queensberry hercegi címet. Utóda, legidősebb élő fia, James elmeállapota miatt 1706. június 17-én a Queensberry hercege^{[m 13]} címét – visszaadta Anna brit királynőnek. A Királynő novodamus^{[m 17]} visszaadta a második hercegnek. Ennek értelmében a Queensberry hercegi cím^{[m 18]} első örököse a jelenlegi herceg Charles fia, onnan ismét férfi ági az öröklés rendje, feltéve, hogy az örökös a Douglas vezetéknevet viseli és hordozója a Douglas címernek. Két évvel később az Uralkodó Dover hercegévé ( 1708)^{[m 19]} teszi az angol főrendben, így biztosítva helyét a londoni Lordok házában.

A Dover hercege címet elnyerését annak köszönhette leginkább, hogy támogatta, aláírta és elfogadta az 1706–1707-es egyesülési törvényeket (Acts of Union 1707). Emiatt nagyon népszerűtlen volt Skóciában. 1709-től haláláig Skócia államtitkára volt. A herceg a londoni Albemarle utcai házában halt meg 1711-ben, bélelzáródás következtében.^[8][9][10]

James Douglas (1697. november 2. – 1715. január 24.), akit 1711-ig Drumlanrig grófjaként ismertek, skót nemes volt, Queensberry hercegének legidősebb fia. A róla szóló történetek gyengeelméjűnek és erőszakos őrültnek írják le. Gyermekkora óta felügyelet alatt tartották az edinburghi Queensberry Házban. 1706-ban apja a Queensberry hercegi címet Anna brit királynővel módosíttatta, hogy azokat James örökölje. Ugyanakkor nem mondott le a Queensberry márki címről, amelyet James örökölt.

A jelentések szerint amikor 1707-ben aláírták az egyesülési okmányt, a felügyeletére rendeltek elmentek ünnepelni (vagy a zavargásokban részt venni), James kiszabadult. A tíz éves gróf lemészárolt egy fiatal szolgálót a ház konyhájában, nyárson megsütötte, és elkezdte enni, mielőtt megtalálták és elfogták volna. Innen származik gúnyneve: „kannibál idióta”. Az – állítólag – általa használt sütő a Queensberry House pincéjének egyik helyiségében ma is megtekinthető. A pince 2012-ig a Parlament Juttatási Hivatala részeként a skót képviselők és vendégeik privát bárja volt.^[11]

1711. július 6-án örökölte meg a Queensberry márki címet.^{[m 12]} 1715. január 24-én halt meg, február 17-én temették el. A nyughelyéről szóló egyházi dokumentumok egymásnak ellentmondanak, talán nem véletlenül.^[12]

Charles (1698. november 24. – 1778. október 22.) nyolc évesen lett Solway grófja ( 1706)^{[m 20]}. Bátyja, James őrült volt, ezért apja, a második herceg Anna brit királynőtől novodamust^{[m 17]} kért, a megváltoztatott öröklési rend értelmében Charles a hercegi cím várományosává. Ugyanakkor nem volt jogosult a hercegi cím alcímét használni, ezért a Királynő a Solway grófja címet adományozta neki és leszármazottainak. 1711-ben apját követte Queensberry hercegeként^{[m 18]}, és amikor az őrült Jakab 1715-ben meghalt, a herceg megörökölte a Queensberry márki^{[m 12]} címet is.

Karrierje szépen ívelt felfelé, 1720 és 1727 között a Lord of the Bedchamber^{[m 15]} tisztét töltötte be, 1721-ben Dumfriesshire és Kirkcudbrightshire megyék hadnagya^{[m 21]}, 1722 és 1729 között Skócia altengernagya. 1726-ban skót titkos tanácsossá nevezték ki. Az 1739-ben alapított londoni Foundling Kórház alapító kormányzója volt. 1761-ben kinevezték Skócia Nagy Pecsétjének Őrzőjévé^{[m 22]}.

1746-tól Queensberry hercege egyik tulajdonosa volt a British Linen Companynak^{[m 23]}. A vállalkozás az amerikai gyarmatoknak és a karibi ültetvényeknek eladandó vászongyártással segítette a skót gazdaság fejlődését. 1762-ben, Archibald, Argyll 3. hercege halála után Queensberry lett a cég vezetője egészen 1776-ig. Az időszak zűrzavaros és szerkezetátalakítási időszak volt, mivel a cég igazgatói úgy döntöttek, hogy leállítják a felvidéki gyárakból származó ágyneműgyártást, és független gyártók finanszírozásához fordulnak kereskedésük folytatásához.

Két fia – Henry Douglas^{[m 24]} (1722–1754) és Charles Douglas^{[m 25]} (1726–1756) – előbb halt meg, mint ő. Ezért a Dover hercege^{[m 19]} és a Solway grófja^{[m 20]} cím megszűnt.^[8][9][13]

William Douglas (1724. december 16. – 1810. december 23.) volt az utolsó, aki a Queensberry hercegi címet nem társ-címként viselte. Gyakran csak „Öreg Q“-nak nevezték a hintója ajtajára festett „Q“ betű után. 1731-től sorban örökölte meg címeit, kezdve az apja utáni March grófjával, 1748-ban anyja után ő lett Ruglen grófja is. A Queenberry hercegi és márki címeket másodunoka testvére után 1778-ban örökölte meg. 1786 báró Douglas (of Amesbury in the County of Wiltshire) ( 1786) címet nyert, amely a brit parlamentben való megjelenést biztosította számára.

A walesi herceg barátját, Douglast trónra lépése után Lord of the Bedchamber-ré^{[m 15]} nevezte ki, a következő évben a Bogáncsrend lovagjává nevezte ki. A tizenhat skót felsőházi képviselő egyike volt 1761-1786 között, ezalatt egy évtizedig Skócia admirálisaként is szolgált. A király mentális egészségi állapot romlása személyes kapcsolatukban is törést okozott, 1789-ben megfosztották az Lord of the Bedchamber tisztségtől, a herceg külföldön keresett menedéket. Később Dumfries főhadnagya^{[m 21]} volt 1794-től 1810-ig.

A herceget nagy téttel játszó szerencsejátékosként is ismerték. Versenyló tulajdonos és lóverseny szervező is volt. A zsokéit mélyvörös selyem felsőjükről és fekete sapkájukról lehetett felismerni. Megtehette, 1799-ben becslések szerint – királyi családot leszámítva – a nyolcadik leggazdagabb ember volt, vagyonát egy millió fontra becsülték (2024: 58 milliárd forint).^[14]

A herceg soha nem ment férjhez. Egyik szeretőjétől, Fagnani márkinétől lánya született, Maria "Mie-Mie" Fagnani.

1810. december 23-án halt meg 85 éves korában, végelgyengülésben. Végrendeletében a vagyona javát törvénytelen lányára hagyta. A hercegi címet másod-unokatestvére, Henry Montagu Scott, Buccleuch 3. hercege örökölte. A cím létrehozási okmánya szerint a cím viselője csak olyan személy lehet, aki Douglas vezetéknevet visel, ezért Henry vezetéknevét – kötőjel nélkül – Montagu Douglas Scott-ra változtatta, a család a mai napig a három tagból álló vezetéknevet használja. A Queensberry márki címet a a negyedik unokatestvér, Charles Douglas (1777–1837) örökölte. A March grófja cím is távoli rokonhoz, Francis Douglas (1772 – 1853) Wemyss 8. grófjához került. Ruglen grófi címe megszűnt, ahogy a Baron Douglas is.

A családfán csak a Queensberry herceg és márki, illetve March grófja címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek.

Négyelt pajzs:

• 1. és 4. mező: Ezüst mezőben egy vörös emberi szív, amelyet birodalmi korona díszít, a főpajzson kék mezőben három ezüst csillag található (Douglas család).
  
• 2. és 3. mező: Kék mezőben arany harántpólya, amelyet hat arany kereszt díszít, az egész arany szegélyű, és a szegélyt virágos liliomok kettős sora (Mar család).
  

A kettős liliomos szegély Skócia királyi címerére utaló motívum. A királyi hatalmat és Skócia függetlenségét szimbolizálja.^[15]

• ↑ Mosley: Mosley, Charles. Burke's Peerage, baronetage and knightage: clan chiefs Scottish feudal barons, 107. kiadás (angol nyelven), Wilmington, Delaware, U.S.A.: Burke's Peerage and Gentry (2003). ISBN 0971196621