Somfai László

Somfai László (Jászladány, 1934. augusztus 15. –) Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, egyetemi tanár, professor emeritus^[1] a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Bartók Béla zenei hagyatékának neves kutatója.

Életpályája

1953-ban kezdte meg tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi(wd) szakán, ahol Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos és Gárdonyi Zoltán tanítványa volt. 1958-ban szerzett zenetörténész diplomát.

Diplomájának megszerzése után az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumához, ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték annak vezetőjévé. 2005-ig vezette az archívumot. Ezenkívül 1968-ban kezdett el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) docensi rangban, majd 1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as években több alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban.

A salzburgi Mozart-kutató Intézet és a kölni Joseph Haydn Intézet tagja is lett. 1997 és 2002 között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke volt. Ezenkívül a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító első elnöke volt. A Studia Musicologica szerkesztőbizottságának tagja.

1982-ben védte meg a zenetudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Zenetudományi Bizottságának lett tagja, amelynek később elnökeként is dolgozott). 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben annak rendes tagjává választották. Emellett 1997-től az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia(wd) külföldi, 1998-tól a Brit Akadémia(wd) levelező tagja.^[1]

Munkássága

Kutatási területe: a Bartók-kompozíciók forráskutatása, illetve Joseph Haydn.

Bartók Béla zenei hagyatékának és forrásainak nemzetközileg elismert kutatója. A 2000-es évek elején kutatásai középpontjában a Bartók-kottaösszkiadás metodológiai (módszertani) megalapozása. Emellett kutatta Bartók kompozíciós módszerét is. Nevéhez kilenc kotta-urtext és nyolc kommentált kotta-fakszimile kiadása fűződik. Fontosak Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén kiadott publikációi.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1961)
• Erkel Ferenc-díj (1972)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
• Széchenyi-díj (1999)
• A Magyar Érdemrend középkeresztje (2015)

Főbb publikációi

• Haydn als Opernkapellmeister (Bartha Dénessel, 1960)
• Joseph Haydn élete képekben és dokumentumokban (1966)
• Anton Webern (1968)
• Joseph Haydn zongoraszonátái (1979, angolul 1995)
• Tizennyolc Bartók-tanulmány (1981)
• Béla Bartók: Composition, Concepts and Autograph Sources (1996)
• Bartók Béla kompozíciós módszere (2000)
• A zenetörténeti kánon. Konzervatív muzsikusképzés, progresszív zenetudomány? A művészet kutatása a modern tudományok szorításában; MTA, Bp., 2013 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
• Tizennyolc Bartók-tanulmány; EMB, Bp., 2014
• Kottakép és műalkotás. Harminc tanulmány Bachtól Bartókig; Rózsavölgyi, Bp., 2015 (Musica scientia)

Jegyzetek

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1146. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 993. o. ISSN 1787-288X  
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Szakmai önéletrajz a Mindentudás Egyeteme honlapján