Somssich-hegyi 2. sz. barlang

Somssich-hegyi 2. sz. barlang
Hossz	8 m
Mélység	8 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	8 m
Tengerszint feletti magasság	180 m
Ország	Magyarország
Település	Villány
Földrajzi táj	Villányi-hegység
Barlangkataszteri szám	4150-2
Elhelyezkedése
Somssich-hegyi 2. sz. barlang Pozíció a Villányi-hegység térképén
é. sz. 45° 52′ 27″, k. h. 18° 26′ 33″45.874072222222, 18.44241944444445.874072°N 18.442419°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 27″, k. h. 18° 26′ 33″45.874072222222, 18.44241944444445.874072°N 18.442419°E

A Somssich-hegyi 2. sz. barlang a Duna–Dráva Nemzeti Parkban lévő Villányi-hegység területén található egyik barlang. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között volt, de volt olyan időszak is, amikor Magyarország fokozottan védett barlangjai között tartották számon. Őslénytani leletei miatt híres. Aknája rendkívül részletes betekintést ad a korai pleisztocén fauna fejlődésének folyamatába és az éghajlat változásaiba.

Leírás

A Villánytól északnyugatra lévő Somssich-hegy keleti gerincén nyílik. Egyetlen 9,3 méter mély aknából áll. A korai pleisztocénbe, az úgynevezett villányiumba sorolható leggazdagabb magyarországi ősgerinces leletanyagát és lelőhelyét tárta fel a rendszeres kutatás. Üledéke hihetetlenül sok ősmaradványt tartalmazott. Jánossy Dénes évekig végezte a pocokformák ezres nagyságrendű fogleleteinek azonosítását. Az 50 szintben kitermelt anyag legnagyobb részét a kígyócsigolyák adták, amelyeket egy idő után már nem is egyenként számoltak, hanem dekagrammra mértek. Később azonban mégis megszámolták őket és ekkor kiderült, hogy körülbelül 600.000 darab került elő. A pocokfaunában a gyökértelen fogú fajok szolgáltatták a leletek döntő többségét a három ősi, gyökeres fogú faj mellett. A lelőhelyet betonlappal lezárták és nem látogatható.

Előfordul a barlang az irodalmában Somssich-hegy 2. sz. lelethely (Jánossy 1980), Somssich-hegy 2. sz. lelőhely (Kordos 1978), Somssich hegyi 2. sz. barlang (Maróthy 1988) és Somssitch-hegy 2. lelőhely (Kordos 1979) neveken is. 2006-ban volt először Somssich-hegyi 2. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. A Somssich-hegyi 1. sz. lelőhely nem barlang, hanem felszíni kőzetkibúváson vizsgált paleontológiai csontlelőhely.

Történet

1975-ben fedezte fel Jánossy Dénes és Topál György véletlenül, tehát a hegység többi ősgerinces-lelőhelyétől eltérően nem mészkőfejtés következtében nyílt meg. Kitöltését a felszínről lefelé haladva lassan, részletesen átvizsgálva kiderült, hogy hasadékbarlangról van szó. Az üreg oldalfalát alkotó kemény kőzetet azonban nem érték el a 2014 előtti ásatások. Jánossy Dénes 1979-ben kiadott könyvében található egy helyszínrajz, amelyen megfigyelhető a barlang földrajzi elhelyezkedése.

1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének (6. §. 2. pont, illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Villányi-hegységben lévő Somssich hegyi 2. sz. barlang fokozottan védett barlang. Őslénytani leletei miatt lett fokozottan védett barlang. Az 1988. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a Villányi-hegységben elhelyezkedő Somssich-hegyi 2. sz. barlang bekerült Magyarország fokozottan védett barlangjai közé. Magyarországon a Somssich-hegyi 2. sz. barlanggal együtt 108 barlang van fokozottan védve. 1997 után 10 cm vastag betonréteggel öntötték le a korábban már vasbeton lapokkal biztosított bejáratát. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Villányi-hegység területén lévő Somssich-hegyi 2. sz. barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2006. évi MKBT Tájékoztatóban közölve lett, hogy a Villányi-hegységben lévő Somssich-hegyi 2. sz. barlang már nem fokozottan védett barlang. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Villányi-hegységben elhelyezkedő és 4150/2 kataszteri számú Somssich-hegyi 2. sz. barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. 2014-ben sikerült megállapítani, hogy egy kb. 5 m átmérőjű aknabarlangról van szó. Napjainkban is folyik az üreg feltárása.

Irodalom

• Botka Dániel – Mészáros Lukács: Beremendia (Mammalia, Soricidae) remains from the late Early Pleistocene Somssich Hill 2 locality (Southern Hungary) and their taxonomic, biostratigraphic, palaeoecological and palaeobiogeographical relations. Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 2014. (31. köt.) 79–111. old.
• Botka Dániel – Mészáros Lukács: A Somssich-hegy 2-es lelőhely (Villányi-hegység) alsó-pleisztocén Beremendia fissidens (Mammalia, Soricidae) maradványainak taxonómiai és paleoökológiai vizsgálata. Földtani Közlöny, 2015. (145. köt.) 1. füz. 73–84. old.
• Hír János: Cricetids (Rodentia, Mammalia) of the Early Pleistocene vertebrate fauna of Somssich-hegy 2 (Southern Hungary, Villány Mountains). Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1998. (90. évf.) 57–89. old.
• Hír János: Somssich-hegyi 2. sz. barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 407–408. old. ISBN 963-9358-96-7
• Jánossy Dénes: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 32. old.
• Jánossy Dénes: Jelentés az Őslénytani Szakbizottság 1980. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1980. 8. old.
• Jánossy Dénes: Őslénytani Szakbizottság. MKBT Beszámoló, 1983. 7. old.
• Jánossy Dénes: Lemming remain from the Older Pleistocene of Southern Hungary (Villány, Somssich-hegy 2). Fragmenta Mineralogica et Palaeontologica, 1983. (11. köt.) 55–60. old.
• Jánossy Dénes: Pleistocene Vertebrate faunas of Hungary. Akadémiai Kiadó et Elsevier, Budapest – Amsterdam, 1986. 208 old.
• Jánossy Dénes: Arvicolids from the Lower Pleistocene sites at Beremend 15 and Somssich-hegy 2, Hungary. Int. Symp. Evolution, Phylogeny and Biostratigraphy of Arvicolids, Praha, 1987. (1990) 223–230. old.
• Jánossy Dénes: Indoklások barlangok fokozott védelméhez. Kézirat. 1 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1978-ban. MKBT Beszámoló, 1978. 18. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1979-ben. MKBT Beszámoló, 1979. 16. old.
• Kordos László: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1980-ban. MKBT Beszámoló, 1980. 12. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1981-ben. MKBT Beszámoló, 1981. 13. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1982-ben. MKBT Beszámoló, 1982. 11. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1983-ban. MKBT Beszámoló, 1983. 10. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani leletek 1984-ben. MKBT Beszámoló, 1984. 12. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 58. old. (Név nélkül van említve a könyvben a lelőhely.)
• Maróthy László: A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendelete. Magyar Közlöny, 1988. október 1. (45. sz.) 1073. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
• Rónaki László: A Villányi-hegység és a Beremendi-rög barlangjai. Beremend, 2000. 11., 62–65. old. ISBN 963-00-5492-2
• Rónaki László: Természetes és mesterséges üregek megismerésének dél-dunántúli kronológiája. II. rész. Napjaink katasztere 2005-ig. Karszt és Barlang, 2010. 1–2. félév. 78. old.
• Székely Kinga: Új fokozottan védett barlangok. Karszt és Barlang, 1988. 2. félév. 119. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Jogszabályi változások. MKBT Tájékoztató, 2006. január–február. 18. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3488. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás