Stéger Xavér Ferenc
Stéger Xavér Ferenc | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1824. december 2. Szentendre |
Elhunyt | 1911. március 1. (86 évesen) Szentendre |
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Hangszer | ének |
Hang | tenor |
Tevékenység | operaénekes |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Stéger Xavér Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Stéger Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. december 3. – Szentendre, 1911. március 1.) operaénekes (tenor).
Élete
1824. december 3-án született Szentendrén, német ajkú szülők: Franz Xaver Steger patikus és Polák Antónia gyermekeként.
Iskoláit Szentendrén, majd a gimnáziumot Budán és Jászberényben végezte. Apja nyomdokait követve ő is gyógyszerésznek tanult tovább Esztergomban. Már ekkor, gyógyszerészhallgató korában hegedülni és zongorázni tanult és dalárdákban is énekelt. Esztergomban volt gyakornok, innen a Horvátországban levő Belovárra ment segédgyógyszerésznek. Első sikereit itt Horvátországban érte el. Színi pályáját a zágrábi operatársulatban kezdte Stazics néven, ahol 1846-ban ahol Donizetti: Lammermoori Lucia című művében Edgar szerepét játszotta el.
1846. március 28-án történelmi fellépése volt. Lisinski „Ljubav i zloba”című operájában, az első horvát nemzeti operában, amelyben Vukosan szerepét alakította.
Rádai Gedeon a pesti nemzeti színház intendánsa ekkor felfigyelt fel a 24 éves fiatal tenoristára, és 1848-ban leszerződtette a Nemzeti Színházba. 1848. augusztus 19-én lépett fel először Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájának V. László szerepében.
1850 szeptemberében nőül vette a nemzeti színház lengyel származású egyik énekesét Symanska Leonát, aki a lengyel hercegi család leszármazottja volt. Az esküvő után felesége visszavonult, és férje útjait szervezte. Ezután Prágába, Bécsbe, Darmstadtba szerződött, majd ismét a Nemzeti Színházba énekelt. Bejárta Európát, nagy sikert aratva lépett fel többek között az alábbi városokban: Prága, Pozsony, Bukarest, Kolozsvár, Milánó, Torino, Darmstadt, Amszterdam, Utrecht, Lemberg, Lipcse, Berlin, Nagyszeben, Zágráb, Mainz, London stb. operaszínpadain.
1873-1874-ben még egyszer leszerződött a nemzeti színházhoz, bár hangja már veszített régi fényéből felejthetetlen alakításokat nyújtott. 1874. május 14-én végleg visszavonult a színháztól és Szentendrén élt visszavonultan.
1911. március 1-jén itt, Szentendrén érte a halál.
Stréger Xavér Ferenc kiváló magyar tenoristáink egyike volt. Széles repertoárjában a hőstenor és a bel-canto-szerepek egyaránt helyet kaptak, az Erkel operák csaknem mindegyikének főszerepét elénekelte.
Hátramaradt három kötetes naplója fontos kordokumentum.
Hagyatékát, köztük több száz dokumentumot, az énekes személyes tárgyait, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum őrzi.
Főbb szerepei
A zsidónő Eleázárja, Lammermoori Lucia: Edgar, Meyerbeer: Próféta c. művében János szerepe; Ernani (Verdi); Hunyadi László, Bánk Bán (Erkel Ferenc); Manrico (Verdi: A trubadúr); Wilhelm Meister (Thomas: Mignon); Tannhauser (Wagner)
Források
- Magyar életrajzi lexikon
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Szentendre és Vidéke
- Fabó Bertalan: Erkel Ferenc emlékkönyv. Budapest, 1910.
- Szabó Sándor: Stéger Ferenc, az operaénekes. In: Studia Comitatensia 3 (1975), 203–229.
- Fábián Laura: A patikusasztaltól a színpadig. Stéger Xavér Ferenc tenorista gyógyszerész háttere. Studia Comitatensia 41 (2023) 76–86.
További információk
Operaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap