Tarján Rezső : Életpályája, Munkássága, Jegyzetek, Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

Tarján Rezső

Tarján Rezső
Született	1908. január 8. Budapest^[1]
Elhunyt	1978. december 21. (70 évesen) Budapest^[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	matematikus informatikus
Iskolái	Bécsi Egyetem (1926–)
Sírhelye	Farkasréti temető (E-2662. fülke)^[2]^[3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Tarján Rezső (Budapest, 1908. január 8. – Budapest, 1978. december 21.) matematikus, a magyar számítástechnika úttörője.

Életpályája

Szülővárosában járt iskolába, ahol leginkább a technika, a zene és a színház érdekelte. 1925-ben érettségizett, de a numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre. Egy év múlva Bécsben kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol fizikát, matematikát és filozófiát hallgatott. Doktori tézisének témája a fénydiszperzió volt. A gazdasági válság idején biztosító társaságoknál dolgozott. Kísérletező ember volt, barátai többnyire híradástechnikai szakemberek voltak. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, amelyet egyre súlyosbodó betegséggel vészelt át.

A háború után jelentős feladatokat kapott a magyarországi tudományos és műszaki fejlődés irányításában. Dolgozott az Egyesült Izzóban, majd a Híradástechnikai Iparigazgatóság vezetője, később pedig a Posta Kísérleti Állomás helyettes vezetője lett. 1953-ban letartóztatták, két év múlva szabadult. Ezután is rendületlenül dolgozott a kibernetika fejlesztéséért, elterjesztéséért.

Fontos szerepe volt az első magyar elektronikus digitális számítógép, az M–3 megalkotásában. Hasonlóképpen kiemelkedő érdeme, hogy a kibernetika, a számítástechnika egyre ismertebbé vált az országban. Az 1960-as években előbb a BME híradástechnikai tanszékén, majd az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban dolgozott. Alapítója és első elnöke volt a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak.

Munkássága

1956-tól több alapvető munkát közölt a kibernetika tárgyáról, problémáiról, a „gondolkodógépek” jelentőségéről.

Főbb művei

A kibernetika fő problémái. Magyar Tudomány, 1956.
Neumann János elektronikus számítógépekkel kapcsolatos munkássága. Matematikai Lapok, 1958.
Gondolkodó gépek. Budapest, 1958.
Utószó Neumann János A számítógép és az agy című művéhez. Budapest, 1964.
A kibernetika klasszikusai. Válogatott tanulmányok. Bevezető és összekötő szöveg. Budapest, 1965.
Bevezető tanulmány a Norbert Wiener Válogatott tanulmányok című kötethez, Budapest, 1974.