Turgut Özal

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Turgut Özal
Törökország 8. elnöke
Hivatali idő
1989. november 9. – 1993. április 17.
ElődKenan Evren
UtódSüleyman Demirel

Született1927. október 13.
Törökország Malatya
Elhunyt1993. április 17. (65 évesen)
Törökország Ankara
SírhelyTopkapı temető
Párt
  • Haza Pártja (1983–1989)
  • Nemzeti Megmentési Párt (1977–1980)

HázastársaSemra Özal
GyermekeiTevfik Ahmet Özal
Foglalkozásvillamosmérnök
IskoláiIsztambuli Műszaki Egyetem (1950–, Bachelor of Engineering, villamosmérnöki tudomány)
Halál okaszívinfarktus
Vallás

Díjak
  • Honorary Companion of the Order of Australia (President Turgut OZAL, 1991. február 8.)
  • Ausztrália Rendje

Turgut Özal aláírása
Turgut Özal aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Turgut Özal témájú médiaállományokat.

Turgut Özal (1927. október 13.1993. április 17.) Törökország nyolcadik köztársasági elnöke, valamint miniszterelnöke volt. Adnan Menderes és Süleyman Demirel után a harmadik demokratikusan választott köztársasági elnököt 1989. november 9-én választotta meg a török parlament. 1991-ben az Öbölháborúban a koalíciót támogatta Irakkal szemben.

Életrajzi adatok

Malatyában született, részben kurd családból. Az elemi iskoláit Silifkében (Mersin tartomány) végezte, a középiskolát Mardinban (Mardin tartomány), a főiskolát Kayseriben (Kayseri tartomány). Az Isztambuli Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát 1950-ben. 19521953 között az Amerikai Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. 1958-ig különböző török vállaltoknál dolgozott, mint elektromérnök. 1961-ben – a katonai szolgálatot követően – szintén vezető beosztásokat töltött be állami cégeknél, valamint előadásokat tartott a Közel-keleti Műszaki Egyetemen (ODTÜ, Ankara). 19711973 között a Világbanknál dolgozott konzultánsként. Ezt követően török magáncégeknél volt vezető beoszásban egészen 1979-ig. Visszatért állami szolgálatba, és miniszterhelyettesi rangban dolgozott a Süleyman Demirel vezette kormányban az 1980. szeptember 12-i katonai puccsig bezárólag. A puccsisták kinevezték gazdasági ügyekért felelős államminiszternek és helyettes miniszterelnöknek 1982 júliusáig.

Politikai karrier

1983. május 20-án alapították meg az Anavatan Partisi-t (rövidítve: ANAVATAN), melynek egyből elnöke is lett. A párt megnyerte a választásokat, így lett Turgut Özal Törökország 19. miniszterelnöke 1983. december 13-án. 1987-ben újraválasztották.

1988. június 18-án a pártkongresszus alatt túlélt egy gyilkossági kísérletet. Megsebesítették az ujján, valamint egy másik lövedék a feje mellé ment. A merénylőt, Kartal Demirağt elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték.

A Szovjetunió feloszlását követően Turgut Özal erőfeszítései következtében létrejött Közép-Ázsia török (türk) nyelvű országaiból egy szövetségesi rendszer, mint például Azerbajdzsánnal a Kaukázusban. Erkölcsi, gazdasági, és katonai támogatást nyújtott ez utóbbinak a Hegyi-Karabahi háborúban.

Egyéb adatok

Turgut Özal a hivatalában, szívinfarktusban halt meg gyanús körülmények között 1993. április 17-én. A felesége, Semra Özal, azt állította, hogy megmérgezték egy limonádéval, s ezt követően a boncolás elmaradt, valamint halála után a vérmintái is összetörtek. Egy állami gyászszertartás keretében eltemették Isztambulban, példaképe, Adnan Menderes mauzóleuma mellett. A halála 14. évfordulóján ezrek gyűltek össze és emlékeztek meg róla Ankarában.

Feleségétől két fia és egy lánya született (Ahmet, Zeynep, Efe).

Jegyzetek

Külső hivatkozások

  • A köztársasági elnök honlapja (törökül) és (angolul)
Sablon:Törökország miniszterelnökei
  • m
  • v
  • sz
A török függetlenségi
háború (1920 - 1923) alatt
Mustafa Kemal Atatürk · Fevzi Çakmak · Rauf Orbay · Ali Fethi Okyar
A köztársaság
kikiáltása (1923) után
İsmet İnönü · Ali Fethi Okyar · Celal Bayar · Refik Saydam · Ahmet Fikri Tüzer · Şükrü Saracoğlu · Mehmet Recep Peker · Hasan Saka · Şemsettin Günaltay · Adnan Menderes · Cemal Gürsel · Emin Fahrettin Özdilek · Suat Hayri Ürgüplü · Süleyman Demirel · Nihat Erim · Ferit Melen · Naim Talu · Bülent Ecevit · Sadi Irmak · Bülend Ulusu · Turgut Özal · Yıldırım Akbulut · Mesut Yılmaz · Tansu Çiller · Necmettin Erbakan · Abdullah Gül · Recep Tayyip Erdoğan · Ahmet Davutoğlu · Binali Yıldırım
Nemzetközi katalógusok
  • Törökország Törökország-portál
  • Politika Politikaportál