British Rail 12 sorozat

British Rail 12 sorozat
A 15224 a Spa Valley Railwayen, a Tunbridge Wells West vasútállomáson
Pályaszám
BR 15211–15236
Általános adatok
Gyártó	Ashford Works
Gyártásban	1949–1952
Szolgálatba állás	1949. április
Selejtezés	1968. március–1972. november[1]
Darabszám	26 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	C
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	4 ft 6 in (1372 mm)
Teljesítmény
Névleges	Motor: 350 hp (261 kW)
Vontató	Maximum: 24 000 lbf (106,8 kN)
Engedélyezett legnagyobb sebesség	27,5 mph (44,3 km/h) km/h
Hossz	29 ft 6 in (8992 mm)
Magasság	12 ft 8 1⁄2 in (3874 mm)
Szélesség	9 ft 0 in (2743 mm)
Teljes tengelytávolság	11 ft 6 in (3505 mm)
Üres tömeg	45 LT (45,7 t) t
Hajtás	Dízel-villamos
Legkisebb pályaívsugár	4 ch (80 m) m
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa	English Electric 6KT
Üzemanyagkészlet	660 imp gal (3000 l; 790 US gal)
Villamos vontatás
Vontatómotorok típusa	2×English Electric 506A
A Wikimédia Commons tartalmaz British Rail 12 sorozat témájú médiaállományokat.
Forrás:[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

A British Rail 12 sorozat (korábban British Rail D3/13 sorozat) háromtengelyes dízel-villamos tolatómozdony-sorozat, melyet az Ashford Works gyártott 1949 és 1952 között, elsősorban London környéki tolatási feladatokra ellátására.

Ez volt a Southern Railway második tolatómozdony-sorozata, melyet az English Electric „6KT” típusú, 350 hp (261 kW) névleges teljesítményű dízelmotorja köré építettek fel. Az első kísérleti mozdonytípust (BR-pályaszám: 15201–15203) Richard Maunsell, a Southern Railway gépészeti főmérnöke tervezte 1937-ben és később a D3/12 sorozatjelölést kapta. A 12-es sorozatú mozdonyok Oliver Bulleid továbbfejlesztése voltak Maunsell eredeti tervének, azonban lényegesen könnyebbek voltak. A mozdonyok Bulleid jellegzetes BFB-kerekeit viselték, és számos részletet átvettek a London, Midland and Scottish Railway által 1936 és 1939 között gyártott dízel-villamos tolatómozdonyoktól.^[4] A BR Ashford Worksben épültek 1949 és 1952 között, és a 15211–15236-os pályaszámokat kapták. Később a 12-es sorozatba osztották be őket, azonban egyetlen példány sem érte meg, hogy a 12-es sorozathoz tartozó TOPS-pályaszámot kapjon.

A sorozatba az English Electric „6KT” típusú hathengeres, négyütemű dízelmotorját, illetve kettő „EE506” típusú tengelyre függesztett vontatómotort, és 17,5:1 arányú kettős áttételezésű hajtóművet építettek. A főgenerátor egy 490 kW teljesítményű English Electric „EE801/7D” karimára szerelt egycsapágyas típus.

A mozdonyokat két dél-londoni rendező pályaudvaron, Norwood Junctionben és Hither Greenben való használatra tervezték, és hasznos élettartamuk nagy részében ott is maradtak.

Négy egységet (15230–15233) átmenő légfékkel szereltek fel a bournemouthi vonal 1966-os villamosítási programjához és a vasúti műhelyek ilyen berendezéssel ellátott tolatómozdonyok iránti igényeinek kielégítéshez. Ezek 1967-ben Bournemouthban állomásoztak, azonban 1968-ban Ashfordba állomásozták át őket, majd gyakran Doverben használták őket, ahol kontinentális kompkocsikat rendeztek, amíg a 08 és a 09 sorozatú mozdonyokat át nem alakították erre a rendszerre. A típus tagjait az ashfordi, brightoni és az eastleighi vasúti műveknél is alkalmazták üzemi tolatómozdonyokként.

1968 és 1971 között a teljes sorozatot törölték a British Railways állományából, majd a legtöbb tagját nem sokkal később ócskavasként feldarabolták. Három mozdonyt azonban ipari felhasználásra eladtak, ezek közül kettőt később selejteztek.^[5] Az elsőt, a 15222-est egy dél-walesi kőbánya használta generátorként, miután a John Cashmore Ltd newporti roncstelepéről megvásárolta. A másodikat, a 15231-est a British Rail a grassingtoni székhelyű Tilling Construction építőipari vállalatnak adta el. A harmadikat, a 15224-est a British Rail a National Coal Boardnak adta el, hogy a kenti kőszénmezőn használják. A betteshangeri és snowdowni bányáknál használták, majd 1982-ben megőrizték. Ez a sorozat egyetlen fennmaradt példánya, ami azóta a Royal Tunbridge Wells-i székhelyű Spa Valley Railwaynél vár felújításra. A mozdony részletes felújítási és restaurálási terve kidolgozásban van; a mozdony teljes újrakábelezést igényel, mivel az eredeti kábelezés a kora miatt rossz állapotban van. A projekt 2024-ig finanszírozás hiányában nem kezdődött meg.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a British Rail Class 12 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ Bradley 1975: Bradley, D.L.. Locomotives of the Southern Railway, Part 1. (angol nyelven). Oxford: Railway Correspondence and Travel Society (1975). ISBN 0-901115-30-4 
• ↑ Marsden 1981: Marsden, Colin. The diesel shunter: a pictorial record (angol nyelven). Oxford: Oxford Publishing Company (1981). ISBN 0-86093-108-0 
• ↑ Strickland 1983: Strickland, David C.. Locomotive Directory: Every Single One There Has Ever Been (angol nyelven). Camberley: Diesel and Electric Group (1983. szeptember). ISBN 978-0-906375-10-5. OCLC 16601890 
• ↑ B.R.33003/252: Diesel Electric Shunting Locomotives D3000 - D4192, D4500 - D4502, 12033 - 12138, 15211 - 15238 – Driving Instructions Including Locomotive Data and Description, Preparation and Disposal, Fault Finding Charts (angol nyelven). British Rail. B.R.33003/252 (1968. június) 

• McManus, Michael. Ultimate Allocations, British Railways Locomotives 1948 - 1968 (angol nyelven). Wirral: Michael McManus