Német bucó

Német bucó
Akváriumi példányok
Akváriumi példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Luciopercinae
Nem: Bucó (Zingel)
Cloquet, 1817
Faj: Z. streber
Tudományos név
Zingel streber
(Siebold, 1863)
Szinonimák
  • Asper verus (Schaeffer, 1761)
  • Aspro streber (Siebold, 1863)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Német bucó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Német bucó témájú kategóriát.

A német bucó (Zingel streber) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó védett faj.[1]

Kisméretű halfaj, mely gazdasági szempontból nem bír jelentőséggel, de nagy természeti értéket képvisel. Szűk területen élő, nagyon ritka bennszülött halunk. A veszélyeztetett fajok közé tartozik, mivel a folyókon épülő vízlépcsők hatására élettere egyre szűkül.

Elnevezései

Horgászok körében reszelő néven volt ismert, de orsóhalnak is nevezték. További elnevezései: Apáczafúró, Arsóhal, Buczó, Buczok, Durbancs, Kerékszeg, Német-Kócz, Nemhal, Orsófark, Orsófarkú hal, Poczokfarkú, Ráspóhal és Répahal.[2][3]

Előfordulása

A német bucó Magyarországon ritkán előforduló fokozottan védett hal, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.[4] Elterjedési területe nagyon szűk a Duna vízrendszerének őshonos halfaja a tiszta, oxigéndús, sebes folyóvizekben él. A Duna vízrendszerén kívül a Vardar folyó vízrendszere szolgál még élőhelyeként. Magyarországi élőhelyei a Duna, Mosoni-Duna, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Tisza, a Szamos, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Sebes-Körös és a Maros.[5][6][7]

A Duna vízrendszerén kívül, a Dnyeszter vízrendszerében is előfordul.

Hasonló fajok

Közeli rokonához a magyar bucóhoz, hasonlít a legjobban, olyannyira, hogy ránézésre összetéveszthető vele. Megkülönböztetésül annak a teste és faroknyele valamivel vaskosabb, mintázata elmosódottabb. A magyar bucó első hátúszója hosszabb és benne több 16 feletti tüske van. Alakját tekintve hasonlít a küllőkre és a márnákra, de a bucófajokat első pillantásra megkülönbözteti kettős hátúszójuk.[5][7]

Azonosítása határozóképlettel

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a német bucó és a magyar bucó határozóképletét tartalmazza.[8]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Zingel zingel magyar bucó, 83 8-9/12-15 95     -       D1:XIII-XV, D2:I-II/16-20            II/11-13
Zingel streber német bucó, 70 6-7/10-12 82     -       D1:VII-IX, D2:I/12-13            I/10-12

Megjelenése

Kistermetű faj a hal teste hengeres erősen megnyúlt, hossza 12 - 18 centiméter, legfeljebb 22 centiméter. Feje viszonylag hosszú és aránylag széles, valamint felülről lapított. Orra megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Érdes tapintású kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrben darabszáma 70 - 82 egy hosszanti sorban. A torok, a mell és a has nagy része pikkelytelen. A kopoltyúfedők hátulsó szegélyén erős tüske ül. Mellúszói gyengén fejlettek, a hasúszók a mellúszók alatt vannak, szélesek. Az első hátúszóban 7-9 tüske, a másodikban 12-13 elágazó sugár számlálható. Az elő-kopoltyúfedők hátulsó szegélye fogazott. Nincs úszóhólyagja. Oldala ívás idején smaragdzöld bronzfénnyel ragyog.[5][6][7]

Életmódja

A német bucó fenékhal, a bucó halnem más fajaihoz hasonlóan a kavicsos talajú, sekély, de erős sodrású vizeket vízfolyások felső és középső szakaszán a gázlós, gyors sodrású köves, kavicsos biotópokat kedveli. Az éjszaka aktív hal a nagyobb folyókban a paduczóna fölső régiójától a dévér zóna fölső régiójáig fordul elő, ez utóbbinak az alsó régiójában - ellentétben a magyar bucóval - már nem található meg. Általában a sodrott mederszakaszokon található meg, az üledékes részeket kerüli, ezért a duzzasztott folyószakaszokról elvándorol. Tápláléka apró talajállatok, halikra, ivadék, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket.[6][7]

Szaporodása

Március – májusban párosan ívik a gyors áramlású, kavicsos mederrészeken, ahol kisebb gödröt készít. Az ikrások ebbe az elkészített kavicsos-sóderes meder gödrébe rakják le ragadós ikrájukat, amelyet megtermékenyítés után befednek finom kavicsréteggel.[6][7][9]

Sablon:Védett halak
  • m
  • v
  • sz
Védett és fokozottan védett halak
Halfaj neve Latin név Természetvédelmi érték (Ft)
Fokozottan védett halak
Dunai ingola Eudontomyzon mariae 100 000
Dunai galóca Hucho hucho 100 000
Lápi póc Umbra krameri 100 000
Magyar bucó Zingel zingel 100 000
Német bucó Zingel streber 100 000
Petényi-márna, magyar márna Barbus peloponnesius 100 000
Tiszai ingola Eudontomyzon danford 250 000
Védett halak
Állas küsz Chalcalburnus chalcoides 10 000
Botos kölönte Cottus gobio 10 000
Cifra kölönte Cottus poecilopus 10 000
Dunai hering Caspialosa kessleri 2000
Felpillantó küllő Gobio uranoscopus 50 000
Fenékjáró küllő Gobio gibio 2000
Fürge cselle Phoxinus phoxinus 2000
Gyöngyös koncér Rutilus frisii 2000
Halványfoltú küllő Gobio albipinnatus 10 000
Homoki küllő Gobio kessleri 10 000
Kövi csík Noemacheilus barbatulus 2000
Kurta baing Leucaspius delineatus 2000
Leánykoncér Rutilis pigus 10 000
Pénzes pér Thymallus thymallus 10 000
Réti csík Misgurnus fossilis 2000
Selymes durbincs Gymnocephalus schraetze 10 000
Sima tok Acipenser nudiventris 10 000
Sőregtok Acipenser stellatus 10 000
Sujtásos küsz Albunoides bipunctatus 2000
Széles durbincs Gymnocephalus balon 2000
Szivárványos ökle Rhodeus sericeus 2000
Tarka géb Proterorhinus semilunaris 2000
Kőfúró csík, törpecsík Sabanajewia aurata 2000
Vágó csík Cobitis teania 2000
Vágótok Acipenser gueldenstaedti 10 000
Vaskos csabak Leuciscus souffia 10 000
Viza Huso huso 10 000

Jegyzetek

  1. Zingel streber (Siebold, 1863). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  2. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  3. Védett fajok német bucó. vedettfajok.hu. (Hozzáférés: 2010. július 24.)[halott link]
  4. MOHOSZ honlap védett halfajok. [2014. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  5. a b c Német bucó – Zingel streber (Siebold, 1863). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  6. a b c d Német bucó Zingel streber (Siebold, 1863). Terra Alapítvány. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  7. a b c d e Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  8. Speciális határozóbélyegek. Munkácsy Horgász Egyesület. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  9. Dr. Györe Károly: Magyarország természetesvízi halai. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 1995 [2011. szeptember 16-i dátummal az bucó eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 24.)

További információk

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  • Danube Streber Zingel streber (Siebold, 1863) (angol nyelven). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • Német bucó (Zingel streber). halaink.hu. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • Zingel streber (angol nyelven). European Environment Agency. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • Zingel streber (angol nyelven). Fauna Europaea. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • Német bucó (Zingel streber) (angol nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol, Switzerland. 646 p.
Taxonazonosítók
  • Halak A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap